Pozsony – Bécs

Kedden délelőtt a Pátriának adott interjú után viszonylag könnyen megtalátam a helyes kerékpárutat, így dél körül már el is értem az Osztrák – Szlovák határt. Ahogy átgurultam, hirtelen fura érzés fogott el – más ország, más kultúra, MÁS NYELV! Hogyan fogom megértetni magam? Hirtelen oly távolinak tűnt az indulásom...

A szél még mindig szembe fújt, de már szinte hozzászoktam. Egykor kiszemeltem egy remek helyet ebédelni, ami Ausztriában nem nehéz, hiszen szinte kilométerenként vannak pihenő-pontok. És valaki otthagyott nekem egy bécsi kerékpáros térképet! Ettem-ittam-pihentem, majd mentem tovább. Persze nem ment olyan fürgén az a szekér, a szél fújt, de nagyon meleg volt. Viszont megnőtt a forgalom, elég sok túrabringásal találkoztam. Ezek a találkozások mind-mind egy kis erőt adnak a köszönések, vagy csak egy sima mosoly által.

Bécs előtt GPS bekapcsol – keresztül kell mennem a városon. Pesten gyakran kerékpározom (ha azt annak lehet nevezni), így fel vagyok készülve a legrosszabbra is. Azonban hatalmasat kellett csalódnom, persze pozitív irányba! Bécs egy kerékpározható város!!! A szó szoros értelemben. És a gyalogosok érdekes mód a járdán mennek, a biciglisek meg a kerékpárúton! És RENGETEG kerékpárút van. És szélesek, simák, kényelmesek, biztonságosak! És-el nem kezdünk mondatot!

Közben hívom Rékát, a szállásadómat, de nem veszi a telefont... odaértem a címre, hívom, semmi. Felhívtam a barátját: „Petikém, itt vagyok, de hol?!” Megnyugtatott, hogy minden rendben, 1-es kapucsengő. Gyönyörű a lakás, kedves fogadtatdás, vacsi, internet – ahonnan megtudom, hogy az lenne a legjobb, ha pénteken venném át a Linz-i szállásom kulcsát (a tervezett szombat helyett). A bécsi pihenőnapot így kihúztam, úgyis közel van, majd visszajövök – merthogy vissza kell jönni, gyönyörű város!

Éjfél előtt kerülök ágyba (túrám során először). Tudom, hogy másnap már nem tudom, hol alszom...

Számokban: 97 km – 5,5 óra a nyeregben – 16,77 km/h átlag – 54,47 max