Linz

Reméltem, hogy nem felek korán – de hát ugye a naphal megy elöl, a reményhal meg utoljára... és a napfal felébresztett. Hiába, már átáltam. Viszont kialudtam magam, úgyhogy fogtam magam és nekiálltam reggelizni, közben meg kitalálni, mi legyen. Fél nyolc volt ekkor. Nekiláttam hát a bejegyzések megírásának. Sikerült is 11 körül befejeznem, gyors és laza ebéd, majd irány a városba egy közelebbi free-wifi pontot találni. Egy bevásárlóközpont gyorséttermének eme szolgáltatása teljesen megfelel nekem (de persze be nem ülök, mert A CSERKÉSZ TAKARÉKOS, így vele szembe egy szimpatikus bőr kanapén foglaltam helyet – ami mellesleg egy üvegtető alatt volt, így kellően le is izzadtam). A laza ebédnek köszönhetően a netbook-ommal együtt én is merültem, így irány „haza” feltöltődni. Megfőztem a zöldséglevest, olyan sűrűre, hogy megállt benne a kanál. Részben mert úgy szeretem, na meg mert kell az energia. Megettem hát a zöldéges tésztát (azaz a levest) és elindultam újra a Fest-re. Fogtam a maradék sörömet és ketten kiballagtunk a Dunapartra. A tegnapihoz képest ma kevesebb kommunikációra futotta, de az újbóli éhség miatt (igazából a sör okozta „telítettség” volt az oka), „hazafelé” vettem az irányt...

Vasárnap reggel megvágtam a maradék videót, és elindultam újra a net után. A bevásárlóközpont zárva! Hm... elméletileg a főtéren is kellene lennie. Naná! Ráadásul sokkal gyorsabb, mint az eddigiek (legalábbis úgy éreztem).Videók két részletben felkerültek (délelőtt és délután). Azt kell mondjam, viszonylag utol is értem magam – persze még volna mit csinálnom, de legalább van egy kis nézni és olvasnivaló...

Nézzük akkor végre meg a várost. Meg ugye már olyan régen tekertem. Pöstlingberg-el kezdtem – ez Linz fő ismertetőjele – egy kéttornyú templommal a domb tetején, fantasztikus kilátást nyújtva. Na de az út felfelé sem mindennapi! 300 m szintkülömbség másfél km-en belül. A köves út miatt nem is tudtam feltekerni, mert kipörgött a hátsó. Lefelé meg ha még 10 m-el hosszabb lett volna az út, megolvadtak volna a fékjeim... A dombról le a városba. Hát tényleg csak városnézés lett, mert nem sokat fényképeztem... de nagyon nem is volt mit talán. A főtér és környéke mesés, de a többi tényleg iparváros – persze nagyon szép, sőt, otthoni viszonylathoz képest pöpec!

Most 10 óra, megyek aludni, reggel úgyis korán kelek, s akkor fogok csak összepakolni...

Számokban: 17,0 km – 1,3 óra a nyeregben – 11,9 km/h átlag – 51,45 max