Biberach – Tuttlingen előtt 10 km-re

Ismét egy csodás reggelivel kápráztat el a vendéglátom, csodálatos terülj-terülj asztalkám, a „már megszokott” frissen facsart gyümölcslével, vajak, dzsemek, felvágottak, szalámik, sajtok...  reggeli után pakolás, és már nem maradt más hátra, mint a könnyes búcsú. Egy nagyon remek embert ismertem meg Alexandra személyében – bevallom megkedveltem és hiányozni fog – de remélem még egyszer összefutunk valahol.

A bicaj nehezen gurult, de gondolom se nem a dombok miatt, sem a sok cucctól, amit bepakolt a táskámba. Ráadásul úgy éreztem, mintha körbe-körbe mennék csak (később visszanéztem a nyomkövetés-en, és jó útvonalon mentem). Egy idő után aztán a hátszél elkezdett segíteni, és ismét nagyon élvezetessé vált a tekerés – újra izgalmas lett a táj. Viszont a felhők is kezdtek gyülekezni. Ekkor már tudtam:  ma is lesben alszom. De az még odébb van, el kell érnem Tuttlingen közelébe. Indulásom elég későre sikeredett, fáradtam is, ezért eldöntöttem, 100 km után kezdek csak szállást keresni.  Abban a pillanatban, ahogy felvillant a két nulla megálltam és körbenéztem: innen messziről szinte tökéletes, guruljunk hát csak vissza ahhoz a leshez! Mikor odaértem már nem tűnt annyira konfortosnak: annyi volt az egész, hogy felmászol, lecsukod magad alatt a „padot” és annyi. Na jó, nem csak annyi, mert láttam olyat is, ahol tényleg csak az ülő rész van, alattad meg semmi. Itt azért volt egy kis lábtartó, tehát erre kerültek a táskáim. Étkezéshez viszont nagyon kényelmes volt! Megvacsoráztam, ismét írtam pár sort (de tényleg csak párat – ilyen alkalmakkor csak egy, de többnyire inkább fél nap eseményeit gépelem be – nem akarom nagyon lemeríteni a „kis noteszt”.

Számokban: 100,8 km – 6,28  óra a nyeregben – 15,58 km/h átlag – 59,34 max