Tuttlingen – Stein am Rehein előtt 10 km-re

Gondoltam hogy nem lesz valami kényelmes, na de hogy ennyire?! Nem sokat aludtam, és eléggé megtörtem.  Reggel még próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Nyújtózkodtam hát egyet, megreggeliztem, összepakoltam – persze mindezeket szépen lassan. Az eső szerencsére elkerült. Bár elég hűvös volt reggel – ezért is húztam az időt – de mivel vártak rám a további élmények, elindultam. Egyből mászással kezdődött a napom, de szerencsére hátszelem volt, és nem volt olyan meredek az a felfelé. Sőt! Azt kell hogy mondjam, élveztem! Gyönyörű fenyvesek közt tekertem, kanyargós utakon. Felérve csodálatos táj került elém (és ami méginkább felvillanyozott, hogy lefelé egy sokkal kanyargósabb, ámde meredekebb lejtő vár rám. Szusszantam egyet, „beszéltem” pár szót a bringás apukával és lányával, akiket felfele jövet leelőztem, majd felértek a meredek oldalon tekerők is, kifaggattuk őket az útvonalról aztán... SZÁGULDÁS!

Viszont itt már erőteljesen szembe fújt a szél, így nem tudtam 70 fölé tornázni a gépet. De talán jobb is, mert észrevettem, hogy nem világít az USB töltőm. Nézem, hogy netán kicsúszott volna a dugója? Nem nyert... kipróbálom a telefonon, tölt-e. Nem nyert! Ajjaj!!! Mit tettem?!

Végülis aztán 16 km/h körül elkezdett tölteni (azelőtt már 9 km/h-nál kezdett). Jobb mint a semmi, de azért kicsit mérges voltam magamra – végülis joggal.

Ekkor már a Bodensee-re vezető kerékpárúton tekertem. Messziről már láttam is a tavat, így megkezdődhetett a szokásos esti szálláskeresés. Viszont ezúttal ez nem ment olyan könnyen. Mezőgazdálkodással foglalkoznak a környéken, de elég kicsiben, s főleg nagyon sok helyen volt hagymaföld. Na meg ugye dolgozó emberek! Tettem egy nagy kört, mire végülis találtam egy szimpatikus, viszonylag eldugott helyet. Esti rutin, majd alvás.

Számokban: 96,37 km – 6,13  óra a nyeregben – 15,47 km/h átlag – 69,36 max