Konstanz – Zürich

Reggel nem akartam túl korán kelni, mert azt már tapasztaltam, hogy vendéglátóim nem túl korán kelősek. Mikor felébredtem, megpróbáltam halkan összecsomagolni. Mikor a srác is felébredt, elmentem bevásárolni, majd megreggeliztem, letusoltam, felmálháztam a gépet. Szerencsére pont felébredt Juli is, így tudtunk közös fotót készíteni vendéglátóimmal.

A városban még azért körbetekeregtem egy kicsit, többek között svájci térképet keresve. Másodjára sikerült is találnom egy „olcsó” könyvesboltot, ahol egy túrázó hölgy tanácsait hallgatva (a lehetséges útvonalakat illetően) kiválasztottam a legmegfelelőbb térképet.

Eddig viszonylag jól boldogultam térkép nélkül, a Dunapart ugyebár adta magát, meg jól ki is volt táblázva, Dél-Bajorországi térképet vettem, mert ott ugye a saját utamat jártam, Svédországban szintén jól jön, mert Lucern-ig nem az Eurovelo kerékpárúton megyek. De itt is nagyon rendben vannak a kerékpáruta, szinte minden főbb útvonal mellett megy külön kerékpárút, ha nem mellette, akkor meg fel van festeve az útra a kerékpáros sáv. AZ autósok is elnézőek, eddigi utam során talán csak 3x dudáltak rám – egyszer rossz helyen mentem, azt tudom, de a többi lehet csak elismerésből :)

Svájc északi része „viszonylag lapos”. Ez a „lapos” az csak Alpokhoz képest lapos, tehát elég dombos. Végig erős szembeszelem volt, viszont az új környezet, a látvány feledtette velem ezt. Mindenesetre azért siettem, mert nem tudtam mikorra érek be Zürich-be, ezért az útbaeső két városban nem sokat időztem.

Zürich határába érkezve ismét rábíztam magam a kerékpárutakra, s mikor már úgy éreztem, eléggé a központban vagyok, beütöttem a GPS-be vendéglátóm koordinátáit. Úgy voltunk megbeszélve, hogy elmegyek az egyetemre a lakása kulcsáért, mert ő csak késő este jön haza. Az egyetemen megbeszéltük a pontos információkat a bejutáshoz, majd elindultam. Ekkor gondolt egyet a telefonom, és újraindult. A GPS viszont nem talált jelet. Mindegy – mondom – elindulok, majdcsak felélled. Elindultam a feltételezett útirányba, de ő nem akart velem tartani. Újraindítottam. Semmi. Vártam egy kicsit egy helyben, hogy könnyebb legyen a szerencsétlennek. Végülis sikerült neki összeszednie magát, de ezzel még nem volt vége a szerencsétlenkedésének. Mindenféle lépcsőkön akart engem elvezetni a megfelelő címre. Végülis aztán nagy nehézségek árán sikerült megtalálni a pontos címet, sikerült is bejutnom (igaz, először egy emelettel lejjebb próbálkoztam – lám, nem csak a telefonom szerencsétlen).

A lakás az eddigi legmenőbb lakás, ahol voltam! Egy század eleji lakótömböt képzeljünk el, amiben valamikor emeletenként egy nagy lakás volt. Most ezeket a lakásokat „feldarabolták” és ez a mostani, ez EGY szoba. Van benne zuhanyzó, konyha, ebédlő, nappali, hálószoba – kb 15 m² –en. De két ablaka van! És a berendezés már inkább a 80-as évek közepén „modern” korszakot idézi. Igazi pici legénylakás.

Este megjött Balázs is – futni volt egy ismerősével –majd futás után az ismerősével együtt kimentünk a folyópartra sétálni – iszogatni – eszmét cserélni. Jól esett hogy végre értelmes nyelven tudjunk komoly dolgokról beszélgetni :) Éjfélkor takarodót fújtunk.

Számokban: 86,61 km – 6,03  óra a nyeregben – 14,30 km/h átlag – 45,36 max