Como – Milano

Vasárnap délelőtt kb 9-től délig szinte egyfolytában harangoztak. Nekem viszont térkép nélkül kell eltalálnom Milánóba. Szerencsére a (béna) GPS elvezetett – persze most is erőltette az autópályát, de aztán sikerült vele megértetnem, mit akarok.

Nagy forgalommal küzködve aztán sikeresen beértem a központba. Nos hát az Olasz utak... azt hiszem nem fogom annyira szidni a magyar utakat, merthogy ezekre minimum egy DH gép kell (Downhill – egy össztelós csodagép, amelyekkel szinte gyalog is járhatatlan utakon veretnek lefelé). Komoly próba lesz ez az én túragépemnek!

Mivel Milano-ban nem sikerült szállást szereznem, csupán egy rövidke délutánt tudok itt eltölteni: megnézni a nevezetességeket, aztán estére kijutni valahogy a város peremére. Milano ugyebár egy a divat egyik fellegvára, és ez meglátszik az utcákon. Rengeteg kirakatbábu van az utcán – és mozognak! Annak ellenére, hogy fél arcukat eltakarják a napszemüveggel, „látványosak”. Bár azért otthonra nem kellene, mégha keveset eszik is (kivéve a cipőből..). Na de elnézést ezért a kis intermezzőért, egy kicsit elkalandoztam. Szóval Milano: A Dóm és az előtte lévő tér hatalmas, mégis tele van túristákkal (persze, hiszen vasárnap van!). De az utcákon is, meg mindenütt. Rengeteg a Trattoria, Ristorante, kávézó, fagyizó stb.

Estére egy nyugodt helyet találtam magamnak, főztem, mosakodtam, feltöltődtem a város kimerítő nyüzsgése után. Ugyanekkor meglett a kétezredik kilóméterem is, de a zaklatott mindennapok miatt egy kicsit visszafogottabb örömtáncot produkáltam. Ezért a harmadik ezresre egy meglepetéssel készülök...

Számokban: 66 km – 4h55’  a nyeregben – 13,42 km/h átlag – 39,29 max