Piacenza – Parma közelében

Akárhogy is iparkodok, csak délben sikerül útnak indulnom. A bőséges reggelinek köszönhetően (bundáskenyér) A mára tervezett uticél Parma, tehát egy kicsit dél-keletnek megyek. Viszonylag még laposon haladok, Parma után kezdődnek majd csak a hegyek.

Útközben, Fidenza előtt, találkozom egy amerikai sráccal (az út szélén épp barackot majszolt, s mivel fel volt pakolva, megálltam). Pár szót váltunk: Frankfurtba repült, ott megvásárolta a felszerelését, és útnak indult. Ő is ugyanúgy  három hónapot tekereg majd, csak ő jóval kevesebb km-t tesz majd meg. Olaszországban már nem mer vadkempingezni, itt inkább betér egy kempingbe. Az első komolyabb túrakerékpáros, akivel Olaszországban találkoztam - egyébként nagyon kerékpáros nemzet az olasz, mindenki (többnyire öregek) pöpec versenybringákon kerekezik. Nem is kérdeztem rá konkrétan, hogy megyünk-e együtt tovább, mert úgy láttam rajta nem igazán szeretné. Betértem Fidenza városába harapni valamit, ahol szintén egy ingyen kóla tulajdonosa lettem (kaphattam volna kettőt is, de az már túl nagy teher lett volna számomra – pedig erősködött a srác).  Aztán útközben, Parma előtt nem sokkal egy rossz kitérő alkalmával (valami miatt Piacenza táblát követtem egy kereszteződésben – de ez a kitérő csak annyi volt, hogy felmentem a hídra, ott mikor legurultam észbekaptam... no de nem is érdekes) szintén összefutottam az amerikaival. Együtt kezdtünk tekerni, de hamar lemaradt. Ekkor már tényleg láttam: nem akar közösködni.

Körbetekertem Parma-n, megebédeltem, aztán elkezdtem megfelelő szálláshelyet találni. Bár már egy ideje úton vagyok, de ez még mindig nem olyan egyszerű – ugyebár az ember mindig idegen tájakon jár, nem tudja, mi vár rá a következő km-eken, és ugye még mindig nagyon sűrűn lakott vidéken vagyok. Viszont a Baganza folyó a térképen nagyon vonzzónak tűnt. És nem csalódtam! Nagyon megörültem neki, amikor felleltem egy eldugott kis átjárót a folyóhoz (elnézést, patakhoz – viszont akkora medre van, hogy valószínűleg esőzésekkor, ill. tél után sokkal nagyobb szokott lenni – biztos elment kőért...). Lehűtőttem benne a kólámat, megfürödtem, gátat építettem(!), imádtam! Annyira fellelkesültem, s feltöltődtem, hogy még vacsoráznom sem kellett (vagy a bőséges reggeli lehetett az oka?).

Számokban: 88,54 km – 5h33’  a nyeregben – 15,91 km/h átlag – 40 max