Parma – La Spézia

Reggel 8-kor ébredek vidáman és kipihenve, bár tudom, hogy ma dombvidék vár rám. Szépen lassan, fokozatosan emelkedik, amikor is egyszer csak előbukkan egy hegy – na ezt azért remélem megkerüli! De nem éppen arrafelé kanyarog az út, amerre kellene – és bizony jócskán kanyarog. 40 km csak felfelé, s ahogy mászok egyre magasabbra, egyre hidegebb is van bizony. Hosszú és küzdelmes úton 1.041 m magasba mászok, ahol már az eső is elkezdett szitálni. Felöltöztem és megindultam lefelé. Ez az ajándék a felfelé való küzdelem után. Ajánlom mindenkinek azt az érzést, amikor 30 km/h-s sebességnél le akarja tenni a lábát, mert azt hiszi, minjárt eldől (merthogy olyan lassúnak érzi, a hosszú perceken át történő 50-60 km/h-s száguldást...

Miután megebédeltem, nézegettem a térképet, és eldöntöttem: ma úszni fogok a tengerben! Nem pihengettem hát, hanem tovább indultam. Bár egy fő útvonalra tértem rá, a forgalom nem volt vészes. Úgy gondoltam, hogy a tengerig már csak gurulni fogok. Csak sajnos nem gondoltam rá elég erősen, mert kellett ott még mit dolgozni a felfeléken. De ami a legnagyobb átverés volt: már beértem La Spézia városába, amikor is elkezdtem ismét felfelé menni. Hát ez nem igaz – mondom – ennek az lesz a vége, hogy bár a tenger partján fogok állni, de egy 10 emeletnyi szakadék választ majd el tőle. De aztán szerencsére szépen legurultam a tengerpartra, ahol egy hatalmas kikötő, sétálóutca és fesztivál fogadott. Na itt se nem úszhatok, se nem alhatok. Menjünk hát tovább.

Lérici irányába indultam el, reménykedve, hogy találok egy jó helyet. De ahhoz még egyet kellett másznom, de végülis megérte, mert egy szabad-strandra gurultam be. Este nyolc lévén már nagyon kevesen voltak. Nagy nehezen áttoltam a homokon a bringámat, viszonylag biztonságba helyeztem, majd csobbantam egyet. Éljen! Mióta vártam már erre! És itt lubickolok a tengerben! Rengeteg élménnyel gazdagodhatok meg ezen a túrán, és még csak a felénél sem vagyok!

Bízva abban, hogy a nem messze lévő fesztivál „felszívja” az emberek nagy részét, nyugodtabban alhatok. Még egy utolsót csobbanok a tengerben, majd amikor zuhanyozni akarok látom, hogy nem csak úgy van az: 20 cent. Pont ekkor jött az „úszómester” üríteni a perselyt, s látta tanácstalanságomat. Mutogatott hogy menjek csak zuhanyozni, majd beledobott egy 20-ast. Na ez igazán szép gesztus volt tőle már csak azért is, mert amikor közeledett, azt hittem, el fog zavarni.

Órákig csak ültem a parton, figyeltem az életet – mert azért az még javában zajlott. Éjfél környékén aztán megpróbálkoztam az alvással, bár nehezen ment, és inkább ilyen éber-alvásnak nevezném.

Számokban: 120,30 km – 7h26’  a nyeregben – 16,18 km/h átlag – 60 max