Firenze

Prato-tól Firenzéig az út mellett végig-végig kertészetek, faiskolák voltak. Szebbnél-szebb bokrok és fák szegélyezték az utat. Mivel Olaszországban úgy működik a free wifi, hogy regisztrálnod kell egy olasz mobilszámról és akkor naponta egy órát netezhetsz, nem sikerült Firenzében sem szállást szerezni. Így itt is csak egy bő fél napot tudok eltölteni. Túrakönyvem vezetésével körbejárom a nevezetességeket:

...

Firenze határában nagyon megkívántam a dinnyét, így kértem egy kis szeletet. Kaptam is egy három kilósat. Firenzétől délre már jócskán „gyűrött” a felszín. Bár ezek még csak kisebb-nagyobb dombok. Viszont a vaddisznók ezeket nagyon szeretik. Este, vacsorázás közben eszembe is jutott, hogy toszkánában túlszaporulat van belőlük, mégis tilos rájuk vadászni. Sátrat nem állítottam - részben mert nem volt hely, részben meg mert biztos voltam benne, hogy nem fog esni. Elmajszoltam a dinnyeszeletkémet, tusoltam, aztán nyugovóra tértem. Elég rosszul aludtam, mert megizzadtam a hálózsákba, és ha benne maradtam, melegem volt, ha kidugtam valamimet fáztam. Aztán mikor fél egykor felriadtam a tőlem pár méterre elcsörtető, visítozó vaddisznókra, észrevettem, hogy nem is én izzadok ennyire, hanem a levegő ilyen párás. Csurom víz lett mindenem. Megvártm míg odébbálnak a röfik, aztán már pakoltm is. Csak úgy szedtem a sátorfámat éjjel fél egykor. Be kell valljam, hogy féltem – sőt, ez még gyenge kifejezés rá.

Ismét egy autópálya alatt találtam menedéket. Hajnali négyre értek utol a disznók. Most sem volt sátor a fejem felett, így kicsit aggódtam, hogy fülöcsiklandoznak, vagy esetleg a „tenyeremből esznek”. De megembereltem magam!

Számokban: 52,93 km – 4h43’  a nyeregben – 11,21 km/h átlag – 39,69 max