Firenze – San Gimignano

Reggel azért csak sikerült pár órát aludnom, így nem hulla fáradtan kellett nekivágnom a domboknak. A nagy hőség és a meredek dombok sokkal jobban kifárasztottak, mint az alpok. Délben három órás sziesztát iktattam be. És elhatároztam: ez ezután is így lesz. Felesleges kínozni magam délben, a legnagyobb forróságban. A tempót tudom tartani, és este kilenckor bőven elég sátrat bontani.

San Gimignano a soktornyú város: a valamikori 70 toronyból mára csak 13 maradt fent. Nemesi családok építették ezeket valaha, hogy megvédhessék magukat felkelések esetén. Természetesen mindegyik család a szomszédja fölé szeretett volna kerekedni. A 70-es szám azért is hihetetlen, mert a sokkal nagyobb Firenzében 100 torony volt. A szűk kis sikátorok nagyon hangulatosak, mindenütt saját borokat árulnak viszonylag korrekt árakon. Mivel a város olyan kicsi, hogy bejárható 2 óra alatt, bőven marad idő kóstolgatni.

Mivel a város a domb tetején van, onnan csak le kell gurulnom a megfelelő szálláshelyig. Persze nem találok az első völgyben. De szerelmes vagyok ebbe a vidékbe: szőlő- és olivaültetvények váltják egymást. (Természetesen az esti mesét a maci helyett ismét a röfi hozta...)

Számokban: 66,44 km – 4h44’  a nyeregben – 14 km/h átlag – 63,5 max