Grosseto – Manciano

Kialvatlanul indulok útnak. Az első megpróbáltatásegből délelőtt ér: elhagyom az összehajtogatható ezüst derékaljat. Két lehetőség van: vagy a boltnál nem raktam vissza a helyére, vagy útközben, a remek olasz utaknak köszönhetően leesett. Visszamentem egész a boltig, de hűlt helyét sem találtam. Hihetetlenül fullasztó meleg volt, a Rómába vezető utat meg nem találtam (annak ellenére, hogy minden út rómába vezet – csakhogy ezek autópályák). Csak a városban összetekertem 30 km-t.

Akkor gyerünk vissza a hegyekbe. Viszont nagyon fáj a hasam is. Vagy a délelőtti idegeskedés, vagy pedig az a hatalmas gyümölcstál az oka, amit bedolgoztam: 2x2 féle alma, 2x2 féle barck, 2x2 féle narancs, 2 banán és  egy hatalmas ananászkonzerv.

Négy-ötszáz m-es dombokon mászkálok fel-alá. A hasfájásom alább hagyott, egy kicsit talán meg is nyugodtam, viszont a meleg az nem engedett semmit. A táj egyébként szép, hiába, a hegyeket szeretem inkább. Manciano közelében vertem sátrat. Este mosakodás közben észrevettem egy kullancsot a térdhajlatomban (vagy minek nevezik azt a részt). Kioperáltam, majd átnéztem magam, ahol csak tudtam. Mi jöhet még ma?! Hát az kéremszépen, hogy az önfelfújódó matracom lyukas. Ez mind egy napra?! Ezért cserébe holnap nagyon jó élményekben kellene részesülnöm!!!

Számokban: 107,89 km – 8h  a nyeregben – 13,43 km/h átlag – 56,70 max