Roma – Lido di Latina

Reggel megkísérelem a magyar mise elérését, természetesen sikertelenül: igazán nem akarok magyarázkodni, de még nem használtam a telefonomon az ébresztőórám szundi funkcióját. Az előző telefonomon ez 3 percet jelentett, hát itt 15-öt! Tehát a fél hetes kelés kilőve (ne kérdezzétek, miért pont most volt szükségem a „mégötperc”-re...) A római közlekedés még egy lapáttal hozzátett, így sikerült fél kilencre beérnem, majd kilencre bejutnom. De sajnos senki nem tudott az ottaniak közül segíteni, így a kis emlékzászlócskát visszavittem a zarándokházba és megkértem a nővéreket, legyenek olyan kedvesek, vigyék majd el nekem...

14:09-kor sikerült elindulnom (azért a plusz kilenc perc, mert még hallgattam egy kicsit a lánykórus előadását.

Na Rómából kitalálni már nehezebb lesz, mint bejutni! Kinézem magamnak az útvonalat, lejegyzetelem az utcaneveket és elindulok. De elfelejtem, hogy Olaszországban vagyok, a harmadik utcánál szinte már elkeveredek (nem létezik, hogy bennem legyen a hiba, ennyire analfabéta már nem lehetek). Sebaj, majd a GPS segít. Egy frászt! Megint nem megy! Eltünnek az országok! Már sokadszor játsza el velem! És nem vagyok épp játszós hangulatban! Laptop elő, navi újratelepít. De MIÉRT kell ezt állandóan eljátszania velem???

A kiszemelt utat megtalálom, csakhogy ez egy kétezer éves út... de komolyan! És nem apró macskaköves, hanem hatalmas kövekkel (és hatalmas lyukakkal). Szerencsére az út mellett ki van gyúrva egy ösvény, amelyen kényelmesebben haladhatok. Útközben, miközben egy kútnál vizet tankolok, egy srác nagyon magyarázni kezd. Tud angolul is, németül is, és mindent elmond. Meglátja a kezemben a chinotto-s palackot, elmondja, hogy nem ez az eredeti, van finomabb is, elmondja merre menjek, elmondja...mindent elmondt, csak felét nem értem.

Kitaláltam Rómából, de egy nagyon forgalmas úton vagyok, s nem vagyok vele megelégedve. Ismét GPS, alternatív útvonal – megvan. Egy darabig még vezettetem magam, aztán már meglátom a Latina felé vezető utat. Különös vidék ez: rengeteg, fiatalabbnál fiatalabb (és be kell valljam), csinosabbnál csinosabb utcalányokkal van tele. A táj egyébként elég nyomasztó: szeméthegyek mindenütt. Mintha egy más világba csöppentem volna.

Úgy gondoltam, hogy nem Rómában vásárolok be élelmiszerrel, hanem majd onnan kijutva, remélhetőleg olcsóbban tudom beszerezni azt. Éhesnek már éhes voltam, boltot viszont nem találtam, pedig közeledett a hat óra. Egyszer aztán csak rábukkantam egyre, úgyhogy már be is szereztem a 2 napi adagot.

Mivel eleve egy napos késésben vagyok, ráadásul délután indultam, haladnom kell, bár tudom, hogy ma sem érem el a tegnapra kitűzött célt. Elhatároztam, hogy ebből éjjeli tekerés lesz. A tengerpartot viszonlag hamar elértem, este 8 körül Nettuno-nál. Nasiztam egyet, és este 11ig bírtam szusszal. Ismét tengerparton aludtam.

Számokban: 107 km – 7h a nyeregben – 16,72 km/h átlag – 50,51 max