Nem tudom mennyire volt élvezhető az élő online bejelentkezésem a borfesztiválon, de azt tudom, hogy sok mindent nem mondtam el, amit szerettem volna. Kicsit talán izgatott voltam...
Íme hát egy kicsit átgondolt "képzelt bejelentkezés":

Voltak az eddigi utam során nehéz pillanatok, de hogy aktuális legyek: „Az apályt mindig dagály követi...” Ha pozitívan állsz a dolgokhoz máris könnyebb. Elvégre minden nap élünk át csodákat, csak észre kell vennünk – vagy átértékelni a csoda szó jelentését... De hogy konkrétumot is említsek: Grosetto – Rómától északra a tengerparton egy város. Onnan szerettem volna eljutni Rómába. Az olaszországban természetesen szó szerint kell venni, hogy „minden út Rómába vezet” na de miért minden út autópálya? És ezt miért nem jelölik a térképen, miért 30 km után kell megtudnom? Nagyon meleg volt, a hasam is fájt, elhagytam az egyik derékaljam... tehát összesűrűsödtek a dolgok, és nehezen viseltem. De! Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, vagy visszaforduljak. Fogtam magam, megálltam, vettem egy nagy levegőt, és mondtam magamnak: Tomi, nyugodj meg, higgadj le. Nem azért vagy itt, hogy idegeskedj... és működött. Egyből megtaláltam a helyes utat. Ilyenkor azért előny, hogy egyedül vagyok, mert nem veszekszem a társammal, nem hibáztatom őt, nem bántom meg... de alapjába véve az ember társas lény, és bár olykor igényli a magányt, szüksége van társakra.

Nem bántam meg hogy egyedül jöttem. Egy nagyon nagy előnye van, mégpedig az, hogy rá vagyok kényszerülve, hogy kommunikáljak másokkal, így sokkal többet tanulok, élek át. Kötődtek barátságok, amelyek valószínűleg eltűnnek majd, de kötődtek olyanok is, amelyek tovább erősödnek. Ez szintén egy olyan apró kis dolog, ami hatalmassá teszi a túrám értékét. És utánna az ember még többet akar!

A kerékpáros túrázás egy nagy előnye, hogy szabad vagy: nem vagy egy keretbe zárva, így része vagy a természetnek. Ha akarsz megállsz, ha akarsz visszafordulsz. Nem haladsz olyan gyorsan mint egy autóval, de nem is maradsz re azokról a dolgokról, ami mellett kocsival csak úgy elsuhannál. És a legjobb az egészben, hogy ezt bárki megcsinálhatja, nem kell hozzá semmiféle felkészültség, vagy fizikai kondíció – annyit mész, amennyit akarsz... amennyi jólesik. Na jó, persze nyilván van egy kis anyagi vonzata, mert a felszerelés minősége a kényelmi szintet növeli. De nem kell költened benzinre. Mindenkép a kerékpározás felé billen a mérleg :) A kerékpárom egyébként nagyon jól bírja, pedig az olasz utak azért nem mindennapiak! A sátramat egyenesen imádom! A táskáimnak hálla nem kell agódnom az eső miatt, mindenem száraz marad, a nyomkövetésnek hálla meg anyukám miatt sem kell aggódnom... Az önkormányzatnak köszönhetően meg nem halok éhen!

Nem úgy mint a vaddisznók toszkánában! Az volt talán a legizgalmasabb éjszakám. Negatív értelemben értve. Mivel olyan helyen voltam, nem tudtam sátrat állítani - de mivel tudtam, hogy nem lesz eső, nem zavart. Éjjel arra ébredek, hogy pár méterre tőlem visít a dög, de olyan hangosan! Futkosott fel-alá, akárcsak a hátamon a szőr. Vert a szívem rendesen!