...szóval a változásról.

A változás jó!

Ugyebár az elején mondtam, hogy az útvonalam csak egy alternatíva. Az a terv,m miszerint tekerek Lehelékkel, már az indulásomkor ködös volt, útközben pedig kiderült, nem fog összejönni. De nem adtam fel a reményt: Rómában több, mint egy hetet töltöttem el, hogy bevárjam őket. Elérni nem tudtam a két srácot, hiszen épp a Mount Blanc-ot mászták. Aztán mikor jelentkeztek, megbeszéltük, hogy amikor én a keleti parton tekerek felfelé, ők meg a nyugatin lefelé, összefutunk legalább egy sörre valahol középen a hegyekben - Potenza lett a kiszemelt célpont. Mikor leértem Reggio di Calabria városába (a csizma orra) és kiderült, hogy nem tudok átmenni Bariba, kicsit elkeseredtem, de aztán hamar túltettem magam rajta. Hisz minden rosszban van valami jó: így talán többet is eltölthetünk egymással, mint egy nap...

Nápolyban találkoztunk. Ott megbeszéltük: ha már ennyit vártam rájuk, na meg úgyis késésben vannak, kihagyják Szicíliát, s elkísérnek engem egy darabon. Aztán jött az ötlet, hogy menjünk át kicsit keletre - Előd Albániába szeretett volna nagyon menni. Lehel és én Dubrovníkot erőltettük, hogy hazafelé "lazább" legyen a menet. Ok, meglátjuk Bari-ban mi a helyzet...

Bariban aztán kiderült - Durres-be olcsóbb is a jegy, és egy nappal korábban megy a járat. Tehát két napot vesztünk csak - két pihenőnapot. Így jött Albánia...

...ami egy nagyon jó ötlet volt! Az emberek nagyon kedvesek, vendégszeretőek, a táj is gyönyörű. Indulásomkor többen (Csibazé, Bulony) is mondtátok, hogy keletre menjek - hát most belekóstoltam, és igen! Keleten van az igazi "nyugat"!

Most Kator városából írok. Sietünk tovább, mert kell tartani a napi 100 km-t hazáig. Kemény lesz, mert dombos - hegyes, de ne aggódjatok, a tervet tudjuk tartani. Nem lesz egyszerű, megcsináljuk!!! Kotor városába pedig vissza fogok jönni...