Tropea – Réggio di Calábria

A mai nap dupla ünnep lesz. Két hónapja vagyok úton, és a negyedik ezresem is elérem. Illetve hát a csizma orrát. Hőség és dombok még mindig. Sőt délben már éhes voltam, de nem találtam megfelelő helyet. Települések is ritkábban vannak a hegyek miatt, pedig vízre is szükségem lenne...

Ha éhes az ember, könnyebben ideges lesz. Pedig én nem vagyok az az idegeskedő tipus (bár ha kajáról van szó...), de az ilyen helyzetek azért őrlik az embert: fizikailag is gyengébb vagy, az emelkedők pedig csak nem fogynak.

Persze jóllakottan mindjárt másképp látod a dolgokat, na de amikor délután eléred a csúcsot, és onnan mér csak ereszkedsz lefelé!!! Akár a „reset” gomb, elfelejted az addigi szenvedést, teljesen feltölt, és csak mosolyogsz a világra...

Beértem Reggio elővárosába. Az út ugyan olyan forgalmas, mint Nápolyban. Két pasas mutogat nekem valamit – úgy értelmezem, hogy ebementem eg egyirányúba. Sebaj, első kereszteződésben lemegyek.Az utak minősége minősíthetetlen: egy „ugratónál” kiesik az egyik vizes palackom. Visszakecmergek érte, és megyek tovább. Elhaladok egy épülpő benzinkút mellett, aminek a háta mögött jó kis helyem lenne, de sajnos még haladnom kell. Viszont a boltba betérek, hogy legyen vacsim és reggelim. Kijövet a pakiláskor észreveszem, hogy hiányzik az egyik papucsom. Na neee... azért visszamegyek, mert az kell! De hol hagytam el vajon? Útközben szoktam kontrolálni, de nem tudok visszaemlékezni. Mikor a palackot elhagytam vajon megvolt? Remélem ott lesz és nem messzebb. Mindegy, haladjunk visszafelé ugyan azon az útvonalon... esteleg még ahol mutogattak. Na de az azért már messzebb van.

De végülis ott volt. A plusz 10 km, és az időveszteség miatt mégiscsak a kiszemelt benzinkúton alszom. A tánc forgatása is holnapra marad...

Számokban: 115,15 km – 7h32’ a nyeregben – 15,27 km/h átlag – 57,73 max