Slunj - Zágráb előtt valahol

Ma nagyon különleges vidékre vitt utunk. A kihalt(nak tűnő) településeken településeken még mindig ott voltak a háború jelei. Golyók által ütött lyukak a falon, itt-ott lerombolt házak. Nem hazudok, ha azt mondom, sokszor a szívünk a torkunkban dobogott. Különös érzés volt így megtapasztalni, milyen kegyetlen és rossz dolog ez a háború. Egy településen aztán egy szabadtéri múzeumszerű kiállításba botlottunk, ahol különböző harckocsimaradványok s mindenféle katonai gépek voltak kiállítva. A naplómba egyébként egy szót sem írtam. Ugyanitt (valószínűleg, hogy a lelki egyensúlyunk egy kicsit visszabillenjen) láttunk egy hatalmas nagy, tenyérnyi pillangót. A japán selyemlepkét, mint megtudtuk, "tenyésztési célból hozták be Ausztriába, mivel a hernyója selyemgyártásra alkalmasnak tűnő gubót sző. A kísérlet nem sikerült, és a telephelyről kiszabadult példányok intenzíven terjednek dél és kelet felé." Illetve ugyanitt sikerült lencsevégre kapni azt is, amint Macimajom örül a 30km/h feletti száguldozásnak. Jaj, és persze forgattunk egy 6.000 km-es táncot, amely egyelőre még mindig csak várja a megfelelő alkalmat, hogy szerkesztés után nyilvánosságra kerüljön. De erre még innom kell egyet.

Számokban: 81,98km – 4h24' a nyeregben – 18,79 km/h átlag – 46,69max