Csorna - Párkány

Hihetetlen tempót vettünk fel, aminek (na meg a korán kelésnek) köszönhetően délben Komáromban tekerünk a Bujna Zolival. Mikor gurulunk fel a hídra, Zoli kérdezi: "Amúgy összesen te mennyinél tartasz?" "Nem tudom, de megnézem: 6.666 km!!!" Náluk ebédelünk, nem mást, mint spagettit. Előtte való napokban a Bartos család is azzal lepett meg, ill. az azelőtti napon is pont azt főztünk magunknak. Miközben majszoljuk, Zoli fejéhez csap: "Basszus, hiszen ti hónapok óta ezen éltek nem?!" "Rá se ránts barátom, holnap otthon vagyunk!"

Ebéd után megmutatjuk Elődnek és Lehelnek az Európa udvart mondván: "Látjátok, mi a francnak szenvedtetek annyit, itt van minden egy helyen..." Komáromból igazából haza is tekerhettem volna, de Esztergomot vettük uticélul, hiszen itt van Majer István eltemetve, s azt meglátogatva kezdtem a túrát, hát úgy is fejezem be. Lehel egy elgondolkodott pillanatában pont a legnagyobb árokba (sáncba, ahogy ők mondják) hajtott bele. De nem is ez volt a legnagyobb sztori. Karván megálltunk egy Kofolára, ahol nyilván ültek helyi erők is. Nem tudjuk, miről folyt a diskurzus, de egyszer csak az egyik fennhangon kimondta az igazságot, ami azóta körünkben szállóigévé vált: "Hiába gyerekek, két ember, négy kiló húsból... ku*va jó kaját tud csinálni!"

Este Párkányba aztán lejött egy kürti delegáció, édesanyám hozott mindenféle finomságokat, többiek meg jöttek megbeszélni a másnapi hazaérkezés és nyilvános interjú menetét, majd egyszer csak a srácok már nem bírták tovább és félrerángattak: Nyakonöntöttek ásványvízzel, mondván: "No, ez volt a mi megbeszélésünk!" Az ezután hangzottakat is örökre megjegyeztem: "Ne izéjjé, igyá!"

Aznap, 25 km-re otthonról, Párkányban, a valamikori kompkikötőben bivakoltunk.

Számokban: 135,50km – 6h20' a nyeregben – 21,31 km/h átlag – 39,29max