Mérgezett egérként szaladgálok a lakásban, utolsó e-mail-ek írása leendőbeli vendéglátóimnak, honlap pofozgatása és PAKOLÁS a táskákba – végülis mindent időben, nemde?!

Ha már a táskáknál tartunk: A Berguson-tól vásároltam a Vaude Aqua szettet, ami egy nagyszerű választás volt. Teljesen vízállóak, és van bennük hely bőven. A helyes pakolás eredményeként mindenem elfér, csak egypár „fölösleges” dolgot hagyok otthon (bár kajából még így is túlpakoltam magam). Előre kerül a hálózsák illetve azok a ruhák, amik hirtelen kellenek (esőcuccok, meleg ruhák), balra hátra a konyha, jobbra a többi ruha, gyógyszerek, fürdőszoba és az elektromos kütyük. A felső táskában pedig a derékalj és a sátor, túracipő, papucs, meg egy-két szintén gyorsan elővehető dolog (vágódeszka, tányér, étlészlet, wc-papír...). A kormánytáskában van a fényképezőgép (ami eleve a felét elfoglalja), papirok, nasi, nyomkövető meg sok egyéb „hasznos” apróság.

De aztán elérkezett az idő! Pár perc van a sajntótájékoztatóig, és én még itthon vagyok. Úgy terveztem ugyanis, hogy pénteken már haza sem megyek, kint alszom a többiekkel. De így kénytelen leszek reggel hazaugrni még egy-két apróságért...

Begurulok a faluház elé, egyből interjú, pár vágógép, Gergővel feltornázzuk a lovat, majd elkezdjük. Családi hangulat volt, de mivel nem az első előadásom, talán már hozzá is szoktam. Jó hagulatban zajlott az egész. De már közeledett az est fénypontja – a cserkészek „titkos műsora”!

Ahogy kilépek... öhm... kigurulok a faluházból, megérkezett a MaMa-Trek-es csapat. Gyors ismerkedés, fotózkodás, de már rángatnak is a tábortűzhöz. Hivatalos búcsúzkodás, csomó ajándék, meleget érzek ott belül, de nem a tábortűztől. Minden az első lépéssel kezdődik, és úgy érzem, ezt már régen megtettem, jócskán benne járok már... az álmaimban!

A cserkészek játszva bemutatják a történeteinket (Majer Istvánnak, nekem, a túrának...és ezek találkozásának a történetét). Végezetül cserkésszé avatnak, ami már csak azért is nagy dolog, mert a cserkésszé válásnak megvannak a maga fokozatai, azt ki kell érdemelni, tenni kell érte – nekem mindezt megelőlegezték. És én azon is vagyok, hogy ezt a bizalmat kiérdemeljem...

Az este folyamán aztán legalább ketté, de talán inkább hárommá kellett volna szakadnom: a tábortűznél, a faluházban és a kettő között is csoportosultak az emberek (többek között talán) rám (is) várva, így egy nagy rohangálás lett az egészből, mindenkivel akartam váltani pár szót, mert rengeteg erőt adtak, adtatok! Viszont vészesen közeledett az éjfél is (és én az előtte lévő éjszaka sem sokat aludtam, mert a faterért kellett mennem Győrbe, hogy itthon lehessen az indulásomon, mindek eredményeként fél négykor kerültem az ágyba), és úgy alakult, hogy mésgsem kint alszunk, hanem a Kovács-lakást rohamozzuk meg (Erika, Kriszta, Zsuzs és Gergő). Sikerül is talán fél kettő körül vízszintesbe kerülni... jöhet a reggel. Mivel fáradt voltam, jól aludtam.