Karlobag - Bunič

Mai Twitter bejegyzések:
Délelőtt: "Utolsó úszás a tengerben... és jönnek a hegyek. Ma három 900 m feletti hágóval kell megküzdenünk, hogy elérjük a Plitvicei tavakat."
Délután: " "Leereszkedtünk" 630 méterre egy katlanba. Reggel tuti tiszta párás lesz minden, és jó hideg is lesz."

A naplómban volt egy név és egy telefonszám is írva, de nem bírok visszaemlékezni, hogy miért, hogyan, mi miatt került oda. Az is bele volt írva, hogy a 900 métert kétszer másztuk meg, szóval valószínűleg jócskán vissza is gurultunk. Visszanézve a nyomkövető adatait, volt is némi ereszkedés. Akkor viszont se nem tűnt olyan soknak, se nem örültem annyira neki, mert tudtam, hogy ezt még vissza kell másznom. A km-órámon nem volt magasságmérő, ezért most utólag néztem meg: 1736 m mászás, 1127 m ereszkedés. Aztán elnézve a magassági kontúrokat, rájöttem, valójában mire értettem azt, hogy kétszer 900: az első kilencszázas után visszaereszkedtünk egy fennsíkra (cca 550 m tszf.), majd jött egy újabb kilencszázas "csúcs". Én teljes harci díszben tekertem, a srácok, mire találkoztunk már egy csomó cuccot hazaküldtek a szüleikkel való legutóbbi találkozásukkor. Kb. fél órás előnyre is szert tettek. Kemény menet volt ez, de így visszagondolva ennyi év és ennyi megmászott hágó után, igazán kis csemege volt. Csak akkor úgy hirtelen jött na :) Estére aztán egy legelőn bontottunk (sok idő után) sátrat.

Számokban: 79,10km – 6h24h a nyeregben – 12,35 km/h átlag – 52,36max

Biograd na Moru - Karlobag

A mai reggel volt talán a legkülönlegesebb az egész túrán. Számomra legalábbis biztosan, de szerintem a srácoknak is. Ugyanis hatalmas zajra ébredtünk. De tényleg, felfoghatatlan erős, folyamatos robajlás, de olyannyira, hogy a hátunk alatt még a talajt is remegni éreztük. Nem ilyennek képzeltem a földrengést...

Kibújva a sátorból egyből ki is derült, hogy ez nem az. Egy hatalmas nagy gépezett volt mellettünk, amely apró darabokra zúzta a sziklákat. Mindezt már kora reggel. Lett is belőle jó korai indulás. Most már tényleg utolsó nap tekerünk a tengerparton. Egy kis kerülővel megyünk ugyan, viszont így kevesebbet fog kelleni másznunk. De ma már azért beletapostunk kicsit, lett is belőle 120 km.

Számokban: 120,70km – 6h240 a nyeregben – 18,12 km/h átlag – 52,42max

Šibenik - Biograd na Moru

Utolsó előtti napunk a tengerparton. Kihasználjuk, és igyekszünk sokat fürödni, ezért lassan is haladunk. A napi limitem továbbra is 6 EUR, s ezt itt is csak úgy tudjuk tartani, ha magunknak főzünk. Ezt egy épülő (valószínűleg) bevásárlóközpontban tettük meg nem messze egy "mekitől", ahová netezni mentünk: szervezni a hazaérkezést, és a hazautat, útvonalat. Az építkezés nagyon poros volt, a "meki" pedig frissen takarított. Hát... az emlékezetembe égett a takarítónő tekintete.

Egyébként még nem is meséltem, hogy volt nálam egy másik napló, amit Cserika készített: minden napra volt bele írva egy mottó. Igyekeztem nem előre olvasni, és az elején általában este olvastam el, nem reggel, de aztán a vége felé átálltam a reggeli olvasásra, hátha előre kapok valami jelet, és nem utólag kell belátnom: ez pont a mai napra illett.

Erre a napra pl. ezt írta:
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében. /Kurt Diemberger/

Számokban: 60,06km – 3h22' a nyeregben – 17,82 km/h átlag – 44,51max

Split - Šibenik

"Ma is folyt vér,de most Lehelé. Elődnek a teje folyt el, nekem meg a hasam folyik. Szép esténk van. Egyébként egész nap szembeszél volt." - írtam a Twitteren, de a részletekre így tíz év után nem emlékszem, a fényképek sem sokat segítenek. Arra emlékszem, amikor Előd az árokba hajtott s vérzett a tenyere. Valószínűleg valami hasonló történhetett Lehellel. Elődnek szerintem a táskájába kifolyt a tej, én meg... hát... sok volt a dinnye na. Nevetsz-nevetsz, de próbáld csak ki tekerni összeszorított farpofával, merthogy a srácoknál volt a papír, no meg némi előny...

Egyébként a hosszabbik, de a tengerparton futó útvonalat használtuk, annak ellenére, hogy úgy számoltuk, legalább napi 100 km-t kell menjünk, hogy hazaérjünk. Ehhez képest az előző napokban mindig 100 alatt voltunk. Ráadásul már napok óta kavarog bennem (nem, nem a dinnye, hanem) a felismerés, hogy már csak napok kérdése, és befejeződik, véget ér egy életre szóló kaland...

Számokban: 81,79km – 5h00' a nyeregben – 16,31 km/h átlag – 46,24max