Gravina in Puglia - Bari

Ma már végre többnyire lefelé gurulunk, ráadásul elég gyorsan. Viszont a kikötőben pontosan annyi információt találtunk, mint az interneten: SEMENNYIT! Jaj persze, hiszen két óra van! Ilyenkor ezek sziesztáznak :)

Később aztán kiderült, hogy Albániába, Durres-be olcsóbb a jegy, és egy nappal korábban megy a járat, ráadásul kevesebb ideig tart az út. Tehát két napot vesztünk csak - két pihenőnapot. Így Albániára esett a választás. Volt még pár óránk indulásig, ezért bevásároltunk, befészkeltük magunkat egy parkba és sütöttünk-főztünk. Resztelt májat kérem alássan hasábburgonyával és rizzsel! Újabb plusz pont a benzinfőző javára. Ismét Monte Pulciano-t választottam, viszont ez most karakteresebb, testesebb, már-már csokoládés jegyet is birtokló vörösbor volt, igaz, kicsit északabbról - viszont tökéletes búcsúital. Olaszország pedig, egy gyönyörű szivárvánnyal búcsúzott el tőlünk, mintha tudná...

Este aztán becsekkoltunk a hajón, a bringákat rögzítettük, ahogy illik, majd felmentünk az emeletre. Nem saját kabinunk volt, hanem egy közösségi tér, de szerencsére nem voltunk túl sokan, elég nagy privát szféránk volt, s némileg pihenni is tudtunk. Csak előbb "letáncoltuk" az ötödik ezres táncot...

Számokban: 74,58 km – 4h10' a nyeregben – 17,85 km/h átlag – 46,69max

Potenza - Gravina in Puglia

Ez a második napunk, hogy sok idő óta már nem tudunk a tengerben mártózni, mivel dombvidéken tekerünk. Viszont azt tapasztaljuk, hogy az itteni emberek sokkal nyitottabbak. Szinte mindig mosolyogtak ránk, köszöntöttek, sőt, volt egy olyan esetünk, amikor is délután kettőkor utánunk kiabált egy fickó: "Good morning, good morning!" (Jó reggelt, jó reggelt!). Hát ennek fele sem tréfa - gondoltuk, s mivel úgyis fogytán volt a vizünk, visszakanyarodtunk. Egy idősebb úr szaladt ki elénk, s kérdezte kik vagyunk, mik vagyunk, honnan megyünk, hova megyünk, miért, és különben is... Lehel és Előd felkészültebb volt, előkapták az útvonalukat egy ponyvára nyomtatva. Ó egek, ti már egy éve úton vagytok, biztosan éhesek vagytok - és már hozták is a három emeletes szendvicset, süteményt, dzsúszt, gyümölcsöt... Mikor kiderült, hogy sommelier-ként (borpincér) dolgoztam, már hozták is a ház borát (ha jól értettem Montepulciano, ami egy közepes testű bort adó fajta Olaszország közepéről. A második legtöbbet termelt olasz kékszőlő s leginkább gyümölcsös asztali bort készítenek belőle). Kijött a nagymama, aki tág gesztusokkal kérdezte, hogy "perché, perché?!" (miért, miért?!). Mondta, hogy nem vagyunk normálisak (erre majd holnap még kitérek...).

Egyébként amellett, hogy dombokon tekerünk, a szembeszelet is le kell küzdjük. Ebéd után viszont elcsípünk egy traktort, melynek a szélárnyékában viszonylag sok km-t meg tudtunk tenni. Szerencsére a traktorosnak sem volt semmi ellenvetése, sőt, úgy láttuk, ő is boldog volt, hogy segíthetett. Estefelé aztán már nagyon lógott az eső lába, de szerencsére elkerültük egymást.

Számokban: 93,39 km – 5h54' a nyeregben – 15,80 km/h átlag – 74,88max

Salerno - Potenza

A mai nap elhagyjuk a tengerparton s belevetjük magunkat a hegyekbe. Az olasz csizmát keresztülszeljük, hogy a legrövidebb úton elérjünk Bariba. Viszont csak 11-kor indulunk! Az előző hetekhez képest ez hatalmas változás, ugyanis általában hétkor már úton voltunk, tizenegykor pedig meg szoktunk állni pár óra sziesztára. Ma háromtól ötig tartottuk a sziesztát, amikor is töltöttük a kütyüjeinket és müzlit ebédeltünk (talán ilyen sem volt még eddig).

Voltak ma ugyan mászások, de jó kis ereszkedések is! S MIVEL EZT A BEJEGYZÉST MOST MÁR A JELEN IDŐBEN ÍROM, HAMAROSAN JELENTKEZEM EGY KÜLÖNLEGES EGYBEESÉSSEL!

Számokban: 88,83 km – 5h57' a nyeregben – 14,93 km/h átlag – 78,59 max

Maiori - Salerno

FIGYELEM, TEGNAPTÓL KEZDVE A BLOGBEJEGYZÉSEK AZ ALÁBBI MÓDON ÍRÓDNAK: ELŐTTEM A NAPLÓM, KÉPERNYŐN A FOTÓK (IDŐBÉLYEG), ILLETVE A NYOMKÖVETŐ ADATAI. EZEN INFORMÁCIÓK ALAPJÁN PRÓBÁLOK VISSZAEMLÉKEZNI, HOGY:

Amennyiben jól olvasom a naplómba írt jegyzeteimet, reggel hatkor esett az eső. Viszont olyannyira fedett helyen aludtunk, hogy még konnektor is volt és a kütyüket is tudtuk tölteni. A mai nap arról szól, hogy találjak megfelelő internetet az esti borfesztiválos bejelentkezéshez. Végülis egy gyorsétkezdét szemelünk ki, ami elég hangos, így az emeleten próbálkozunk. Lehel készített erről egy felvételt, amit azóta nem néztem meg. Az élő bejelentkezés után nekiindulunk szálláshelyet keresni, ami továbbra sem egyszerű feladat egy ilyen beépített szakaszon. Késő estig kerestük, s ha jól veszem ki a macskakaparásomból, akkor valószínűleg egy épülő Lidl mögött húzódtunk meg.

Nem sokkal később aztán az alábbi bejegyzés jelent meg a blogomon:

INTERMEZZO

Nem tudom mennyire volt élvezhető az élő online bejelentkezésem a borfesztiválon, de azt tudom, hogy sok mindent nem mondtam el, amit szerettem volna. Kicsit talán izgatott voltam...
Íme hát egy kicsit átgondolt "képzelt bejelentkezés":

Voltak az eddigi utam során nehéz pillanatok, de hogy aktuális legyek: „Az apályt mindig dagály követi...” Ha pozitívan állsz a dolgokhoz máris könnyebb. Elvégre minden nap élünk át csodákat, csak észre kell vennünk – vagy átértékelni a csoda szó jelentését... De hogy konkrétumot is említsek: Grosetto – Rómától északra a tengerparton egy város. Onnan szerettem volna eljutni Rómába. Az Olaszországban természetesen szó szerint kell venni, hogy „minden út Rómába vezet” na de miért minden út autópálya? És ezt miért nem jelölik a térképen, miért 30 km után kell megtudnom? Nagyon meleg volt, a hasam is fájt, elhagytam az egyik derékaljam... tehát összesűrűsödtek a dolgok, és nehezen viseltem. De! Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, vagy visszaforduljak. Fogtam magam, megálltam, vettem egy nagy levegőt, és mondtam magamnak: Tomi, nyugodj meg, higgadj le. Nem azért vagy itt, hogy idegeskedj... és működött. Egyből megtaláltam a helyes utat. Ilyenkor azért előny, hogy egyedül vagyok, mert nem veszekszem a társammal, nem hibáztatom őt, nem bántom meg... de alapjába véve az ember társas lény, és bár olykor igényli a magányt, szüksége van társakra.

Nem bántam meg hogy egyedül jöttem. Egy nagyon nagy előnye van, mégpedig az, hogy rá vagyok kényszerülve, hogy kommunikáljak másokkal, így sokkal többet tanulok, élek át. Kötődtek barátságok, amelyek valószínűleg eltűnnek majd, de kötődtek olyanok is, amelyek tovább erősödnek. Ez szintén egy olyan apró kis dolog, ami hatalmassá teszi a túrám értékét. És utána az ember még többet akar!

A kerékpáros túrázás egy nagy előnye, hogy szabad vagy: nem vagy egy keretbe zárva, így része vagy a természetnek. Ha akarsz megállsz, ha akarsz visszafordulsz. Nem haladsz olyan gyorsan mint egy autóval, de nem is maradsz re azokról a dolgokról, ami mellett kocsival csak úgy elsuhannál. És a legjobb az egészben, hogy ezt bárki megcsinálhatja, nem kell hozzá semmiféle felkészültség, vagy fizikai kondíció – annyit mész, amennyit akarsz... amennyi jólesik. Na jó, persze nyilván van egy kis anyagi vonzata, mert a felszerelés minősége a kényelmi szintet növeli. De nem kell költened benzinre. Mindenképp a kerékpározás felé billen a mérleg :) A kerékpárom egyébként nagyon jól bírja, pedig az olasz utak azért nem mindennapiak! A sátramat egyenesen imádom! A táskáimnak hála nem kell aggódnom az eső miatt, mindenem száraz marad, a nyomkövetésnek hála meg anyukám miatt sem kell aggódnom... Az önkormányzatnak köszönhetően meg nem halok éhen!

Nem úgy mint a vaddisznók Toszkánában! Az volt talán a legizgalmasabb éjszakám. Negatív értelemben értve. Mivel olyan helyen voltam, nem tudtam sátrat állítani - de mivel tudtam, hogy nem lesz eső, nem zavart. Éjjel arra ébredek, hogy pár méterre tőlem visít a dög, de olyan hangosan! Futkosott fel-alá, akárcsak a hátamon a szőr. Vert a szívem rendesen!

Számokban: 42,13 km – 3h04' a nyeregben – 13,71 km/h átlag – 43,69 max