No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Blog

80. nap; 2011.08.01. hétfő

80. nap; 2011.08.01. hétfő
Zaostrog - Split

"Split. 80 napja úton. Holnap lehet elhagyjuk a tengert. Uticél: a plitvicei tavak. A hegyek és a hőség kegyetlenül őrlik az embert..." írtam éjjel a Twitter bejegyzésemben. A táj továbbra is lenyűgöző, de nemrégiben belépett a képbe egy következő ingerfaktor. Az előző nap szellemében folytattuk a mai napot (mármint a csajok tekintetében). Pl. mikor megálltunk a tízórai szünetre egy benzinkútnál, a zsebpénzért szélvédőket mosó lányok épp jöttek újratölteni a kannáikat. Előd odasettenkedett hozzájuk, mutogatta, hogy spricceljenek le bennünket. Nem merték, vagy nem értették, ezért kikapta a kezükből a slagot s lespriccelt bennünket. A csajoknak ez tetszett, szóval ők is kaptak belőle. Na, ez meg a sofőröknek tetszett! De kijött a főnök! Ránk nézet, és elismerően bólintott ill. "lájkolt" bennünket. :D

Ma kifejezetten sokat pancsikoltunk a tengerben. Splitben aztán találkoztunk egy világkerülő sráccal, akinél volt egy kis zászló s annyi nyelven volt ráírva, hogy "Helló világ", ahány országban már járt. Később kiderült egyébként, hogy ő is találkozott azzal a két fiatal Belga sráccal, akikkel pár napja összefutottunk. Hát nem kicsi a világ?!

Számokban: 105,48km – 6h21' a nyeregben – 16,58 km/h átlag – 56,19max

 

79. nap; 2011.07.31. vasárnap

Dubravica - Zaostrog

A mai naphoz olyan jegyzetek vannak írva a naplómba, mint pl.:
"Nincs üzlet, csak drága;
egész nap nem eszünk;
este fürdés, főzés,
csajok, magyarok"

S akkor most ezt lefordítom, jó? ;) De kezdem az elején. Tegnap este ugyebár összeverődött több különböző kerékpártúra. Viszont mi ellentétes irányba mentünk, szóval könnyes búcsút vettünk, hátszelet kívántunk, majd tovább gurultunk. A mai nap elején ugyan többet érintettük a tengerpartot, de inkább toltuk neki, hogy haladjunk és estére ütemeztük be a fürdést. Volt dupla határátlépésünk is - egy nagyon rövidke szakaszra (cca. 10-14 km) átléptünk Bosznia-Hercegovinába. Megittunk egy sört (szerintünk jól átvertek az árával) aztán tekertünk tovább. Egyébként nem tudom bevállalnánk-e kocsival ezt az utat a határon való sorakozás miatt, hiszen több kilométeres sorok voltak.

Este aztán visszaértünk konkrétan a tenger partjára, s egy forgalmas strand mellett kezdtünk el főzőcskézni. Én főztem, Lehel sétált, Előd kiült a tengerpartra. Egyszer csak mellépattant két csaj: "Szia, ki vagy, honnan vagy, mit csinálsz, hová mész, miért, hogyan, meg minden..." Csak úgy bombázták a kérdésekkel, egyszer egyik, másszor a másik. Aztán... amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan eltűntek. Na de nem ők voltak a magyarok!

Előttünk ezalatt jöttek mentek az emberek, volt aki hozzánk szólt, volt aki csak magában tett megjegyzést ránk. Egy magyar család, odaköszönt, hogy "jó étvágyat", mi meg vissza, hogy köszönjük. Ja, persze, hiszen még mindig ott díszelgett a kis zászlócska a bringám elején. Röviden elbeszélgettünk, ki honnan jött, hová megy, aztán elbúcsúztunk. Egyszer csak, jönnek vissza két nagy szatyorral - mindenféle pékáru és gyümölcsök. Mondták, hogy ugyan mikor itt beszélgettünk is nagy dolognak tartották az utunkat, de amikor visszaértek a szállásra fogták fel, hogy hát mi (vagyis hát Előd és Lehel) már több, mint EGY ÉVE úton voltak!!! Hát ezért hoztak nekünk egy kis frissítőt. Ezúton is köszönjük!

Számokban: 104,18km – 6h21' a nyeregben – 16,41 km/h átlag – 66,76max

 

78. nap; 2011.07.30. szombat

Kotor - Dubravica mellett

Azzal fejeztem be tegnap, hogy megünnepeltük Lehel születésnapját. Azt gondolhatná most a Kedves olvasó, hogy nehezen indultunk tovább, mert sokáig hemperegtünk? Hát nem. :) Fél hatkor ugyanis ébresztett a nap, mivel bivakoltunk (ami azt jelenti, hogy a szabad ég alatt alszunk, nem állítunk sátrat). Persze nem először csináltuk, de most mégis más volt, mint eddig... Szerintem egyébként az fárasztott ki, hogy előző nap végig azon dolgoztunk, hogy találjunk egy helyet, ahol meg tudjuk lepni Lehelt egy tortával de úgy, hogy valami szép leányzó adja át. Nyilván egyik sem jött össze. :I

Miután átléptünk Horvátországba (ismét megelőzvén a több kilométeres kocsisort), ami nekem a 8., Elődéknek fene tudja hányadik országukba, meglátogattuk ma Dubrovníkot, amely majdnem annyira tetszett, mint Kotor. Azért csak majdnem, mert ugyan sokkal rendezettebb volt (emiatt mondjuk pont kevésbé különleges), de sokkal több volt a turista (no meg drágább is volt). Mindezen élményeket azonban felülmúlta az este:

Az úgy volt, hogy tekerünk Lehelékkel az úton, amikor egy felmálházott túrabringás jött szembe. Szokásos körök után megbeszéltük, hogy együtt keresünk szálláshelyet. Gurulunk tovább, mikor egy újabb felmálházott túrabringás - "Veled van?" - "Nem, nem ismerem, de akkor ezek szerint ti sem" - "Helló, hát te?" - "Sátorhelyet keresek" - "Akkor keressünk együtt!"

S most figyelj, nem viccelek: lett még egy túrabringás!!! Akkora mini-woodstock alakult ki este, Lehelék kiterítették a térképet, mindenki rátette, amije van (étel), aztán nagy lakmározás és sztorizgatás volt. Az egyik srác egy tandemmel indult el, de egyedül! S bárki, aki szeretett volna, csatlakozhatott hozzá pár napra.

Számokban: 86,27km – 5h20' a nyeregben – 16,17 km/h átlag – 61,06max

 

77. nap; 2011.07.29. péntek

Budva - Kotor

A mai napról a naplómba csupán annyi van írva: Kotor. És igazából nem is kell több, hiszen olyan mély benyomást tett rám ez a város, ráadásul olyan komoly beszélgetések zajlottak a város falain bévül, amely minden bizonnyal meghatározta a további életem fonalát...

No de addig még el is kellett jutnunk. Szent István szigetét igazán különleges fényviszonyok közt láthattuk meg reggel nyolc körül (de persze magára a szigetre nyilván nem mentünk, mert talán már akkor is fizetős volt a belépés) s kb. 11-kor már Kotorban voltunk. Szerintem a srácok nevében is bátran mondhatom, hogy lenyűgözött bennünket. Nehezen is szakadtunk el. Lehellel ott beszélgettünk egy jót a hazaérkezés utáni terveinkről, s mai napig hiszem azt, hogy egy kicsit hatottam rá a lokálpatrionizmusommal (ha nem így van, el ne áruld :D ). Ekkor és itt fogalmazódott meg bennem, hogy majd ha lesz barátnőm, ide biztos elhozom. Hát, kicsit késtem vele, mert már a feleségem volt, mikor a Macimajom kalandjai során ide terveztük a nászutat, természetesen két keréken.

Az óváros után lementünk a tengerpartra csobbanni, majd megcsodáltuk esti fényekben is a várost, s továbbgurultunk szálláshelyet keresni. Én szándékosan keveset fényképeztem, hiszen az ember nem hoz emléket onnan, ahová vissza szeretne térni.

Ja... és este megünnepeltük Lehel szülinapját! :P

Számokban: 74,42km – 4h17' a nyeregben – 17,38 km/h átlag – 55,70max

 

76. nap; 2011.07.28. csütörtök

Shkoder - Budva

Ma el is hagytuk Albániát és átléptünk Montenegróba. Több kilométeres kocsisort előztünk meg s könnyedén átléptünk a határon. A táj továbbra is lenyűgöző. Egy benzinkúton egy dunaszerdahelyi házaspárral találkoztunk, pár szót váltottunk, aztán tekertünk is tovább. Később két fiatal (17 és 18 évesek) túrakerékpárossal futottunk össze. Belgiumból tekertek Teheránba (talán). Hosszú órákra, sőt talán napokra való beszélgetni valót adott nekünk Lehellel ez a találkozás, mert irigykedtünk rájuk, mivel mire olyan idősek lesznek, mint mi, már mennyi kilométer, mennyi kaland és tapasztalat lesz majd bennük... Az egyik sráccal egyébként azóta is tartom a kapcsolatot, évente egyszer-kétszer írunk. Jópár országot "megtekert" azóta. Ezen a napon is dinnyéztünk, ill. egyik pihenő alkalmával egy egész osztály (pontosabban az osztályfőnök) elegyedett szóba velünk.

Számokban: 94,09km – 5h48' a nyeregben – 16,21 km/h átlag – 62,87max

 
További cikkeink...
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 1 guests online
Fő támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés