No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Blog

Ráadás

Hazaértem...

...és már tovább is indultam. Bár a blogolásban nem sikerült magam utolérni. De ami késik nem múlik! Amint hazaértem Erdélyből, feltöltöm az elmaradt bejegyzéseket. Most viszont a jelen élményekről fogok írni.

Akik követnek ismerik a sztorit: Nápolyban találkoztam Előddel és Lehellel, a két Európacsavargóval. Úgy döntöttek, hazakísérnek engem. És ugyebár ezek után úgy való, hogy én is hazakísérjem őket... Hamarosan indulunk Budapestről, ahová még csütörtök éjszaka érkeztünk. Azóta találkoztunk sok baráttal, nagyokat ettünk-ittunk, keveset aludtunk.

Most pakolunk (még egy kicsit eszünk) aztán indulunk!

 

60. nap; 2011. 07. 12. Kedd

Tropea – Réggio di Calábria

A mai nap dupla ünnep lesz. Két hónapja vagyok úton, és a negyedik ezresem is elérem. Illetve hát a csizma orrát. Hőség és dombok még mindig. Sőt délben már éhes voltam, de nem találtam megfelelő helyet. Települések is ritkábban vannak a hegyek miatt, pedig vízre is szükségem lenne...

Ha éhes az ember, könnyebben ideges lesz. Pedig én nem vagyok az az idegeskedő tipus (bár ha kajáról van szó...), de az ilyen helyzetek azért őrlik az embert: fizikailag is gyengébb vagy, az emelkedők pedig csak nem fogynak.

Persze jóllakottan mindjárt másképp látod a dolgokat, na de amikor délután eléred a csúcsot, és onnan mér csak ereszkedsz lefelé!!! Akár a „reset” gomb, elfelejted az addigi szenvedést, teljesen feltölt, és csak mosolyogsz a világra...

Beértem Reggio elővárosába. Az út ugyan olyan forgalmas, mint Nápolyban. Két pasas mutogat nekem valamit – úgy értelmezem, hogy ebementem eg egyirányúba. Sebaj, első kereszteződésben lemegyek.Az utak minősége minősíthetetlen: egy „ugratónál” kiesik az egyik vizes palackom. Visszakecmergek érte, és megyek tovább. Elhaladok egy épülpő benzinkút mellett, aminek a háta mögött jó kis helyem lenne, de sajnos még haladnom kell. Viszont a boltba betérek, hogy legyen vacsim és reggelim. Kijövet a pakiláskor észreveszem, hogy hiányzik az egyik papucsom. Na neee... azért visszamegyek, mert az kell! De hol hagytam el vajon? Útközben szoktam kontrolálni, de nem tudok visszaemlékezni. Mikor a palackot elhagytam vajon megvolt? Remélem ott lesz és nem messzebb. Mindegy, haladjunk visszafelé ugyan azon az útvonalon... esteleg még ahol mutogattak. Na de az azért már messzebb van.

De végülis ott volt. A plusz 10 km, és az időveszteség miatt mégiscsak a kiszemelt benzinkúton alszom. A tánc forgatása is holnapra marad...

Számokban: 115,15 km – 7h32’ a nyeregben – 15,27 km/h átlag – 57,73 max

 

59. nap; 2011. 07. 11. Hétfő

Paola – Tropea

Kora reggeli (06:30) ébredésnek köszönhetően kellemes időben indulok tovább. Reggelim nincs, boltok még nincsenek nyitva. Reggel nyolckor már 30 km van mögöttem. Azt hiszem, ezt ezután is beállítom az ébresztőmet. Gyorsabban is tudok haladni, nincs is olyan nagy meleg, talán a forgalom sem akkora...

Reggeli után jöhet az úszás. Jó kis helyet találok zuhanyzóval. Meg egy csappal, amiből iszok is (s mint utólag kiderült, nem kellett volna – de erre csak délben jöttem rá). Tengerparton haladok, tele strandokkal – nehéz nyugodt, félreeső helyet találni. Mikor visszatértem az útra, láttam, hogy jün mögöttem egy felpakolt túrabringás. Bevártam. Hát az amerikai volt az! Ezúttal beszédes kedvében volt. Tekertünk egy jódarabig, majd jelzett a gyomor, hogy dél van, ideje ebédelni. Kerestünk hát egy árnyékos helyet, majd meghívtam őt egy „pesztós pasztára”.

Sajnos sokat sziesztázni nem tudtunk, mert gyomorpanaszaim miatt útnak kellett indulnom, így ismét elválltak útjaink. Persze dél és három mözt lehetetlen nyitva lévő benzinkutat találni...

Estefelé aztán ismét elértem a hegyeket. Tropea-ig bírtam mászni, majd amikor épp vacsorázni készültem, megjelent két bringás. Tetszett nekik a felpakolt lovam, fotózkodtunk, meg próbáltunk beszélgetni, de hát nem találtunk közös nyelvet. Kérdezték, hogy tudom-e hol alszom. Mondtam nem. Erre ők, hogy mutatnak egy jó helyet. Már majd kilyukadt a gyomrom, de hát menjünk.

Legurultunk egy parkba. Ott kérdezték, éhes vagyok-e, mit fogok enni. Mondtam hogy van vacsim. Kérdezték nem akarok-e étterembe menni. Mondtam, hogy a napi hat eurós keret nem engedi meg. Na de mégis, mit szeretnék enni, pasta, pizza... Akkor legyen pizza (ekkor már keztem reménykedni). Visszamásztunk a városba, ahol bemutattak egy másik fickónak, aki bevitt egy pizzazóba. Kiválasztottam a pizzát, leültettek. Újdonsült barátaimtól elköszöntem, majd hozzáfogtam a majszoláshoz. Ekkor ment az üzenet a falra, hogy szorítsatok. Bíztam benne... hittem benne, hogy arról van itt most szó, amire gondolok: jótett helyében jót várj! Meghívtam az amerikait ebédre, ezért kapom most ezt az ingyen pizzat. És IGEN! Működik!

Szívesen maradtam még volna, de jött az este, és még nincs szállásom. Szerencsére még a városban kaptam egy újabb építkezést – ma is tető alatt alszom...

Számokban: 130,85 km – 7h53’ a nyeregben – 16,59 km/h átlag – 50,97 max

 

58. nap; 2011. 07. 10. Vasárnap

Sapri – Certaro és Paola közt

A kellemes éjszaka után frissen ébredek, nyugodtan megreggelizek és elindulok. GYÖNYÖRŰ táj tárul elém, az eddigi legszebb olaszországban. Amint azt a napi bejegyzéseimben is írtam: „a mélység és a magasság szellemének násza ez.” – amint a tenger és a hegyek hatalmas ujjaik összefonódnak. S ezen összefonódás mentén vezet az én utam. Csodás – csodás – csodás. Nem bírok betelni a láétvánnyal, rengeteget fotózom, emiatt nagyon lassan haladok. Természetesen folytatom a fel-le játékot, de ezúttal abszolút nem zavar. Délutánra aztán enyhülnek az emelkedők, majd lassan sík terepre kerülök.  Szállásom egy épülő üzletház.Megvacsorázom, majd a sötét beköszöntével körbenézek. Egy remek helyet találok magamnak, az épület hátsó részében, csendes, távol a forgalomtól, tengerre néző szoba. Mivel tartok a reggel érkező munkásoktól, ébresztőt állítok.

Számokban: 107,94 km – 6h30’ a nyeregben – 16,57 km/h átlag – 53,42 max

 

57. nap; 2011. 07. 09. Szombat

Agnone – Sapri

A naplómba ennyit írtam:

„domb – domb – domb / meleg – meleg – meleg
de többször is fürödtem a tengerben!”

Sok mászás volt ma, fel-le! De akár hányszor érintettem a tengert, úsztam egyet. Jobb kéz felől hegyek, bal kéz felől tenger – ezzel nem is lenne semmi gond, csakhogy előttem és mögöttem is hegyek vannak...  Még az a szerencse, hogy vannak ereszkedések is, ezeken kicsit feltöltődöm. Meg azért valljuk be, a dombtetőkön is csodás látvány tárul elém. Haladni is elég jól haladok szerencsére, és még tudnék haladni, de ma ismételten egy remeknek mutatkozó alvóhelyet találtam. Egy villany-udvar. A kapu nincs bezáva, a lépcsőkön felviszem a bicajt, kaput visszacsukom – itt remélhetőleg senki nem fog zavarni. Ráadásul hétvége van. Vacsora után megcsodálom a naplementét, sátrat húzok, majd egy kényelmeset alszom.

Számokban: 110,36 km – 7h16’ a nyeregben – 15,19 km/h átlag – 60,48 max

 
További cikkeink...
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 7 guests online
Fő támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés