No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Blog

53. nap; 2011. 07. 05. Kedd

Roma – Lido di Latina

Reggel megkísérelem a magyar mise elérését, természetesen sikertelenül: igazán nem akarok magyarázkodni, de még nem használtam a telefonomon az ébresztőórám szundi funkcióját. Az előző telefonomon ez 3 percet jelentett, hát itt 15-öt! Tehát a fél hetes kelés kilőve (ne kérdezzétek, miért pont most volt szükségem a „mégötperc”-re...) A római közlekedés még egy lapáttal hozzátett, így sikerült fél kilencre beérnem, majd kilencre bejutnom. De sajnos senki nem tudott az ottaniak közül segíteni, így a kis emlékzászlócskát visszavittem a zarándokházba és megkértem a nővéreket, legyenek olyan kedvesek, vigyék majd el nekem...

14:09-kor sikerült elindulnom (azért a plusz kilenc perc, mert még hallgattam egy kicsit a lánykórus előadását.

Na Rómából kitalálni már nehezebb lesz, mint bejutni! Kinézem magamnak az útvonalat, lejegyzetelem az utcaneveket és elindulok. De elfelejtem, hogy Olaszországban vagyok, a harmadik utcánál szinte már elkeveredek (nem létezik, hogy bennem legyen a hiba, ennyire analfabéta már nem lehetek). Sebaj, majd a GPS segít. Egy frászt! Megint nem megy! Eltünnek az országok! Már sokadszor játsza el velem! És nem vagyok épp játszós hangulatban! Laptop elő, navi újratelepít. De MIÉRT kell ezt állandóan eljátszania velem???

A kiszemelt utat megtalálom, csakhogy ez egy kétezer éves út... de komolyan! És nem apró macskaköves, hanem hatalmas kövekkel (és hatalmas lyukakkal). Szerencsére az út mellett ki van gyúrva egy ösvény, amelyen kényelmesebben haladhatok. Útközben, miközben egy kútnál vizet tankolok, egy srác nagyon magyarázni kezd. Tud angolul is, németül is, és mindent elmond. Meglátja a kezemben a chinotto-s palackot, elmondja, hogy nem ez az eredeti, van finomabb is, elmondja merre menjek, elmondja...mindent elmondt, csak felét nem értem.

Kitaláltam Rómából, de egy nagyon forgalmas úton vagyok, s nem vagyok vele megelégedve. Ismét GPS, alternatív útvonal – megvan. Egy darabig még vezettetem magam, aztán már meglátom a Latina felé vezető utat. Különös vidék ez: rengeteg, fiatalabbnál fiatalabb (és be kell valljam), csinosabbnál csinosabb utcalányokkal van tele. A táj egyébként elég nyomasztó: szeméthegyek mindenütt. Mintha egy más világba csöppentem volna.

Úgy gondoltam, hogy nem Rómában vásárolok be élelmiszerrel, hanem majd onnan kijutva, remélhetőleg olcsóbban tudom beszerezni azt. Éhesnek már éhes voltam, boltot viszont nem találtam, pedig közeledett a hat óra. Egyszer aztán csak rábukkantam egyre, úgyhogy már be is szereztem a 2 napi adagot.

Mivel eleve egy napos késésben vagyok, ráadásul délután indultam, haladnom kell, bár tudom, hogy ma sem érem el a tegnapra kitűzött célt. Elhatároztam, hogy ebből éjjeli tekerés lesz. A tengerpartot viszonlag hamar elértem, este 8 körül Nettuno-nál. Nasiztam egyet, és este 11ig bírtam szusszal. Ismét tengerparton aludtam.

Számokban: 107 km – 7h a nyeregben – 16,72 km/h átlag – 50,51 max

 

RÓMA

A 2011. 06. 25. (Szombat) és 2011. 07. 05. (Kedd) közti események feldolgozása folyamatban...

Részletek hamarosan UGYANITT.

 

43. nap; 2011. 06. 25. Szombat

Tarquinia – Róma

Ma elérem Rómát, de a srácokkal való sms-ezés alapján rá kell jöjjek, hogy nincs még szállásom. De kezdjük csak az elején: 2009-et írunk. Egy nyári vasárnap este hatkor munkahelyemről hazafelé indulok (mivel mással, mint kerékpárral). A pince előtt két kerékpáros utazó, látszik, hogy tanácstalanok (kollégám viccesen meg is jegyzi, hogy: „tomikám, rád várnak”) Odagurulok hozzájuk: „mi a helyzet srácok?” „Sorry, I don’t understand...” Na bumm... én és az angol! De azért csak próbálkoztam: a srácok Rómából felvonatoztak Bécsbe, és onnan tekernek le Budapestig, majd onnan Siófok, majd tovább délre. Szállást kerestek Esztergomban – sikertelenül. Megpróbáltam nekik segíteni, de sehol senki és semmi. Azaz először felajánlottam nekik, hogy jöjjenek hozzám, de fáradtak voltak, nem akartak még 30 km-t tekerni, bennük volt már 100. Mondtam nekik, hogy jöjjenek át Párkányba, ott valószinűleg még olcsóbb is. Útközben találtunk egyet, a 45 €-s árat nem tudtuk lealkudni csak 40-re, de még ez is brutális árnak tűnt. Útközben eszembe jutott, hogy Debi barátném biztos tud nekem segíteni. Hát persze hogy tud! 7 €-ért szerzett nekem (azaz nekik) szállást. Persze, amig hazaér az anyukája, addig beültünk egy Kofolára, és „beszélgettünk” Meséltem nekik a terveimről, miszerint készülök Olaszországba – erre ők, hogy a szállásra ne legyen gondom...

Nem is volt, mert ugy értelmeztem, náluk alszom. Ők meg úgy, hogy segítenek keresni...

De van még egy story: Borkóstolót tsrtottam a Máltai Borlovagrendnek. Bezsélgetésbe elegyedtem az elnökkel, aki elkottyontotta, hogy Rómában lakik. Neki meg én kottyintottam el, hogy pár hónap múlva indulok körbetekerni Olaszországot. Már a kezemben is volt a névjegye.

Róma előtt hát felhívtam az urat, és elmeséltem, hogy jártam. A Szent István zarándokházat ajánlotta, illetve azt, hogy ő is odatelefonál. Kérdezte mennyi időt akarok itt eltölteni. Mondtam neki, hogy az ártól függ, a hétvége biztos, remélhetőleg addig sikerül CS szállást szereznem, merthogy egy egész hetet akarok itt tölteni.

Gps segítségével ügyesen megtaláltam a zarándokházat. Útközben jött az sms Francesco-tól, hogy mehetek hozzá az estére... A zarándokház nem messze a központtól van, csodálatos környezetben. Fél hétkor érkezem, és a kedves mosolygós lány közölte velem, hogy... hogy... hogy egy hétre van foglalva nekem szállás, és az úr fizeti...

Számokban: 98,91 km – 5h22’  a nyeregben – 18,43 km/h átlag – 52,42 max

 

 

Az innen kezdődő események leírását mindenki saját felelősségére olvassa el!!!

...bejegyzés hamarosan...

 

42. nap; 2011. 06. 24. Péntek

Manciano – Tarquinia

A tegnapi keserűséges nap miatt ma kizárólag pozitív élményeket szeretnék! És valljuk be elég nehéz bármi jóra számítani tudván, hogy ma elhagyom toszkánát. Azonban Olaszországnak sikerül kicsit újra felizzítania a bennem elhalványult lángot. A szikra neve pedig Pitigliano (Pitiljano vagy hogy kell helyesen ejteni). Eme csodás kis városka konkrétan a hegytetőre épült – azaz a sziklákba: a garázs és az alagsor még kőbe van vésve, a ház pedig ráépítve. Kemény küzdelem feljutni ide, de megéri. Csodás látvány. Számomra ez a festői kisváros felülmúlja Firenze-t, Siena-t, de még talán San Gimignano-val is vetekszik.

A következő szikra a Bolsena tó. 300 méter tengerszint feletti magasságon. Vize kellemesen meleg és tiszta. Úszkálok benne ár órát, majd útnak indulok, hogy este még a tengerben is megáztassam magam. Ismételten éjszaka érek a tengerhez, amely most háborog – fél méteres hullámokkal. Eddig még csak sötétben fürödtem a tengerben, pedig már 3 napot is a tengerparton voltam. Csak a lábamat áztatom meg, azonban ma nem a tengerparton alszom, kicsit beljebb húzódom.

Számokban: 103,5 km – 6h23’  a nyeregben – 16,20 km/h átlag – 59,9 max

 

41. nap; 2011. 06. 23. Csütörtök

Grosseto – Manciano

Kialvatlanul indulok útnak. Az első megpróbáltatásegből délelőtt ér: elhagyom az összehajtogatható ezüst derékaljat. Két lehetőség van: vagy a boltnál nem raktam vissza a helyére, vagy útközben, a remek olasz utaknak köszönhetően leesett. Visszamentem egész a boltig, de hűlt helyét sem találtam. Hihetetlenül fullasztó meleg volt, a Rómába vezető utat meg nem találtam (annak ellenére, hogy minden út rómába vezet – csakhogy ezek autópályák). Csak a városban összetekertem 30 km-t.

Akkor gyerünk vissza a hegyekbe. Viszont nagyon fáj a hasam is. Vagy a délelőtti idegeskedés, vagy pedig az a hatalmas gyümölcstál az oka, amit bedolgoztam: 2x2 féle alma, 2x2 féle barck, 2x2 féle narancs, 2 banán és  egy hatalmas ananászkonzerv.

Négy-ötszáz m-es dombokon mászkálok fel-alá. A hasfájásom alább hagyott, egy kicsit talán meg is nyugodtam, viszont a meleg az nem engedett semmit. A táj egyébként szép, hiába, a hegyeket szeretem inkább. Manciano közelében vertem sátrat. Este mosakodás közben észrevettem egy kullancsot a térdhajlatomban (vagy minek nevezik azt a részt). Kioperáltam, majd átnéztem magam, ahol csak tudtam. Mi jöhet még ma?! Hát az kéremszépen, hogy az önfelfújódó matracom lyukas. Ez mind egy napra?! Ezért cserébe holnap nagyon jó élményekben kellene részesülnöm!!!

Számokban: 107,89 km – 8h  a nyeregben – 13,43 km/h átlag – 56,70 max

 
További cikkeink...
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 1 guests online
Fő támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés