No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Blog

40. nap; 2011. 06. 22. Szerda

Siena – Grosseto

Siena városa szintén turistákkal van tele. Sajnos erre a városra is csak fél nap jut. Siena teljesen különbözik Firenze városától: barna égetett téglákból vannak az épületek. Útikönyvem alapján bejárom a nevezetességeket. Fontolgatom, hogy betérek egy olcsóbb osteria-ba (a sorrend fentről lefelé ristorante – pizzeria – osteria... általában. Az osteria kis családi étkezőt takar, de gyakran megesik, hogy ez egy színvonalasabb felszolgálásnak köszönhetően magasabb árkategóriába tartozik). De kényes az ízlésem: ki tudjak ülni, hogy rálássak a lovamra, és olcsó is legyen. Végülis feladom a keresgélést és tovább gurulok.

Mikor lapozok egyet a térképen, látom, hogy ha kicsit belehúzok, estére elérem a tengert. Így hát tempósabbra veszem (már amennyire a dombok engedik). A remény, hogy este már a tengerben úszkálhatok, hihetetlen erőt ad. Persze így is csak fél tizenegykor érem el a tengert. De egy hatalmasat csobbanok. Ismét a tengerparton „ágyazok” meg magamnak, de ezúttal nem alszom olyan jól. Egy mentőcsónakon próbálkozom, de nagyon párás és hideg a levegő, fúj a szél, és a cuccaimat sem érzem biztonságban...

Számokban: 141 km – 9h11’  a nyeregben – 15,32 km/h átlag – 50,51 max

 

39. nap; 2011. 06. 21. Kedd

Firenze – San Gimignano

Reggel azért csak sikerült pár órát aludnom, így nem hulla fáradtan kellett nekivágnom a domboknak. A nagy hőség és a meredek dombok sokkal jobban kifárasztottak, mint az alpok. Délben három órás sziesztát iktattam be. És elhatároztam: ez ezután is így lesz. Felesleges kínozni magam délben, a legnagyobb forróságban. A tempót tudom tartani, és este kilenckor bőven elég sátrat bontani.

San Gimignano a soktornyú város: a valamikori 70 toronyból mára csak 13 maradt fent. Nemesi családok építették ezeket valaha, hogy megvédhessék magukat felkelések esetén. Természetesen mindegyik család a szomszédja fölé szeretett volna kerekedni. A 70-es szám azért is hihetetlen, mert a sokkal nagyobb Firenzében 100 torony volt. A szűk kis sikátorok nagyon hangulatosak, mindenütt saját borokat árulnak viszonylag korrekt árakon. Mivel a város olyan kicsi, hogy bejárható 2 óra alatt, bőven marad idő kóstolgatni.

Mivel a város a domb tetején van, onnan csak le kell gurulnom a megfelelő szálláshelyig. Persze nem találok az első völgyben. De szerelmes vagyok ebbe a vidékbe: szőlő- és olivaültetvények váltják egymást. (Természetesen az esti mesét a maci helyett ismét a röfi hozta...)

Számokban: 66,44 km – 4h44’  a nyeregben – 14 km/h átlag – 63,5 max

 

38. nap; 2011. 06. 20. Hétfő

Firenze

Prato-tól Firenzéig az út mellett végig-végig kertészetek, faiskolák voltak. Szebbnél-szebb bokrok és fák szegélyezték az utat. Mivel Olaszországban úgy működik a free wifi, hogy regisztrálnod kell egy olasz mobilszámról és akkor naponta egy órát netezhetsz, nem sikerült Firenzében sem szállást szerezni. Így itt is csak egy bő fél napot tudok eltölteni. Túrakönyvem vezetésével körbejárom a nevezetességeket:

...

Firenze határában nagyon megkívántam a dinnyét, így kértem egy kis szeletet. Kaptam is egy három kilósat. Firenzétől délre már jócskán „gyűrött” a felszín. Bár ezek még csak kisebb-nagyobb dombok. Viszont a vaddisznók ezeket nagyon szeretik. Este, vacsorázás közben eszembe is jutott, hogy toszkánában túlszaporulat van belőlük, mégis tilos rájuk vadászni. Sátrat nem állítottam - részben mert nem volt hely, részben meg mert biztos voltam benne, hogy nem fog esni. Elmajszoltam a dinnyeszeletkémet, tusoltam, aztán nyugovóra tértem. Elég rosszul aludtam, mert megizzadtam a hálózsákba, és ha benne maradtam, melegem volt, ha kidugtam valamimet fáztam. Aztán mikor fél egykor felriadtam a tőlem pár méterre elcsörtető, visítozó vaddisznókra, észrevettem, hogy nem is én izzadok ennyire, hanem a levegő ilyen párás. Csurom víz lett mindenem. Megvártm míg odébbálnak a röfik, aztán már pakoltm is. Csak úgy szedtem a sátorfámat éjjel fél egykor. Be kell valljam, hogy féltem – sőt, ez még gyenge kifejezés rá.

Ismét egy autópálya alatt találtam menedéket. Hajnali négyre értek utol a disznók. Most sem volt sátor a fejem felett, így kicsit aggódtam, hogy fülöcsiklandoznak, vagy esetleg a „tenyeremből esznek”. De megembereltem magam!

Számokban: 52,93 km – 4h43’  a nyeregben – 11,21 km/h átlag – 39,69 max

 

37. nap; 2011. 06. 19. Vasárnap

Lucca – Prato

Lucca, Pistóia, Prato – mindhárom észak-toszkán kisváros központja fallal van körülvéve. Ezek közül Prato, ami igazán eliparosodott, emiatt szerintem sok turisata hajlamos is arra, hogy ezt a várost kihagyja. Miután átküzködi magát az ember a városperemen lévő iparnegyedeken (ahol természetesen már érezhető Firenze közelsége), csodás kis városköpont tárul elé.

Szerencsémre végig hátszelem van, ezért meglehetősen gyorsan tudok haladni, így több időm jut a városrokra. Késő délután Prato bevásárlónegede melletti parkban találok egy viszonylag jónak tűnő szálláslehetőséget. Ez a nap ugyan olyan gyorsan elszállt, mint eme bejegyzés is...

Számokban: 84,75 km – 5h57’  a nyeregben – 14,23 km/h átlag – 60,48 max

 

36. nap; 2011. 06. 18. Szombat

La Spézia – Lucca

Kora reggel felébresztett a hideg szél. Teljesen beborult – ezt nem hiszem el, egész nap lubickolhatnék, erre fel szörnyű idő van. Tengerparti éjszakázásom után a tenger partján indultam Pisa irányába. És ezzel be is léptem Toscana-ba. De még mielőtt ez megtörtént volna, egy „zsákfaluban” kötöttem ki. Kicsit benéztem a térképet, és nem vettem észre, hogy a faluba csak befelé vezet út. Természetesen mászni kellett, így a kora reggeli indulásom már mit sem ért. A környéken van az úgynevezett „cinque terre” (csinkve terre – öt falu) amit sajnos nem ejtettem útba, de azt úgyis csak gyalog lehet körbejárni – itt valóbanegy szakadék van a tenger és a faluk közt.

Egész nap hatalmas szél van – természetesen szembe – és ugyebár a homokos part miatt csak úgy fújja a finom homokot a szemembe. Délutánra aztán végülis eltűnnek a felhők, fel is melegszik, de a szél ugyanúgy megmarad – csak éppen forró. Megpróbálkozom egy szabad stranddal, de elzavarnak, merthogy a kerékpárt nem vihetem be, kint kellene hagynom a megőrzőbe. „Ember, nézz rám, szerinted én kint hagyom ezt a biciglit?! Csak megmártózom és itt sem vagyok!” Nem igazán érdekli az emberünket, hogy ha kint hagyom a lovamat búcsút mondhatok neki. Olaszország ismét nagyott lépett vissza képzeletbeli listámon, pedig nem vagyok én olyan szigorú ám. A mártózás így kimarad.

A parton egyébként egymást érik a városok. Illetve hát a strandok. Többnyire magánkézben lévők. Egy-két helyen vannak köztük szabad strandok – „Spiaggia Pubblica vagy Spiaggia Libera”. A toszkán Riviérán kerekezek most tulajdonképpen.

Pisa-ba beérve a hatalmas forgalommal küzködve viszonylag könnyen megtalálom a központot („Campo dei Miracoli” – csodák tere), ahol RENGETER turista van. Mindenki úgy fotózkodik hogy tartja a tornyot, hogy ne dőlljön el. A torony helyzete 5,2 méterrel tér el a függőlegestől. 1173-ban kezdték építeni, s amikor elérték a torony 1/3-át a bizonytalan és homokos talaj miatt dőlni kezdett. Ezt eltérő magasságú oszlopokkal próbálták ellensúlyozni. A torony 1350-re készült el, de azóta is folyamatosan dől. Bár pár éve ólomsúlyok alkalmazásával elég stabillá tették ahhoz, hogy látogatható legyen.

Pisában a ferde tornyon kívül más látnivaló is akad, de a közelben lévő Firenze felszippantja a turistáka, akik csak pár órát töltenek a városban.A botanikus kertre voltam kíváncsi (hja, mivel a belépés ingyenes), de zárva volt.

Pisa után Lucca volt az uticél. Sok toszkán várostól eltérően, annak ellenére, hogy rengeteg műelék: reneszánsz palota és román stílusú templom található a városban, aktívan jelen van a XXI. században. Hamar rájöttek, hogy a fejlődést, modernizálást pozitívan kell felfogni. De az óvárosból kitiltották az autókat, így igazán nyugodt körülmények között lehet nézelődni. Ottlétemkor épp piac volt, de MINDENÜTT. Főként régiségeket, „műkincseket”, meg mindenféle szépségeket (meg kacatokat) kínáltak.

Lucca után egy elhagyatottnak gondolt olivakertbe érkeztem (ki is volt írva, hogy ladó), gondoltam jó lesz ez nekem. Fáradt is voltam, főként a nagy meleg miatt, hát letáboroztam a domb tetejére, ahol egy kicsit takarva voltam a környékbeli házaktól. De megjött a gazda metszeni. Na most vagy nem vett észre, vagy csak nem akart (mert) odajönni, de nem zavart el. Alig vártam, hogy befejezze és odébbálhassak, mert már nem volt szimpatikus hely. Sok volt a hangya, meg mindenféle rovar. Amíg az „öreg” dolgozott, én olvasgattam, még talán aludtam is egyet. Aztán órák múlva végre fogta magát és elhajtott... s ekkor én is.

Számokban: 102,30 km – 7h22’  a nyeregben – 13,88 km/h átlag – 46,24 max

 
További cikkeink...
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 56 guests online
Fő támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés