Biberach

... én meg a második CS vendége. Mivel másnap esett, könnyen rábeszélt, hogy maradjak még egy napot (végülis a túratervbe alapból befért, mert fél napi járásra előbbre voltam – meg aztán az útvonal ugye, mint mondtam, csak egy alternatíva). Finom reggeli után nekiláttam behozni a lemaradásomat a blogomon, illetve a társblogokon (merthogy emellett még a mountex és a trexpert oldalára is írok). Kitaláltuk, hogy estére csapunk egy közös főzőcskézést. Elmentünk hát bevásárolni. Biberach nagyon hangulatos kis városocska  (sőt inkább talán olyan, mint egy nagy falu). Megtörtént a hozzávalók beszerzése, meghívást kaptam egy gyorsétterembe – csípős sültcsirke-falatok meg valami csípős szendvics (végülis nem volt rossz), ezt otthon elmajszoltuk, majd következett a szieszta. Aludtunk egy hatalmasat, így kipihenve „frissen” álltunk neki a konyhai műveleteknek... majd a végeredmény elfogyasztásának... majd hosszas „beszélgetés” után kiáztattam magam egy teli kád forró vízbe (Alexa javaslatára).

Merding  mellett valahol – Ulm (Biberach)

Reggel hétkor arra ébredek, hogy a képembe esik az eső. Gyorsan összepakolni, mert ugyan tető van a fejem fölött, de befújja a szél a cseppeket. Anyukám azt mondta, akkor egyek, ha jól esik, hát ettem...

Az eső már elállt, de mivel visszafeküdni már nem tudok, útnak indulok. Az alacsonyfokú kényelmi szint ellenére viszonylag kipihentem magam, úgyhogy nem volt gond. Viszont a reggeli elég kevés volt, a dombokat elnézve. Viszont mivel imádom a fenyőerdőket a látvány teljesen kárpótolt.

Augsburgot hamar elértem, itt bevásároltam, ettem, és már haladtam is tovább Ulm irányába. CouchSurfing-es szállásom volt, tudtam hogy aznap ágyban alszom, így nem zavart, hogy az idő játszadozott velem: hol szétégetett a nap, hol úgy beborult, hogy már gondolkodtam az esőcuccok elővételén. Alexandra – a szállásadóm írta, hogy este nyolckor ő megy el, de a szobatársnője otthon lesz, úgyhogy csak nyugodtan menjek, ő tud mindenről. Odaléptem hát egy kicsit neki – merthogy hat és nyolc közötti időre saccoltam meg az érkezésem. Sikerült is odaérnem fél hétre. Na de hova? Hívom őt – az utca házszám passzol, csak a város nem. Ajj, félreértelmeztem! Mondta ő, hogy Biberach mellett lakik a Biberach utcában, de én azt hittem, hogy az valami templom. Nos hát nem, az egy kisváros volt Ulmtól 30 km-re. Mondtam neki, hogy megpróbálom egy óra alatt letekerni a 32 km-t (munkábamenet össze szokott jönni – csakhogy az nem 60 kg-os bringával van). Másfél óra alatt oda is értem nagy nehezen – közben rájött az eső, de úgy igazán. De sajnos ő már nem volt otthon. Beengedett a lakótársa, a „szobámban” szendvicsek, tea, tej, megágyazva, törölköző odakészítve... micsoda fogadtatás! Nagyon éhes voltam, mert hanyagoltam az étkezést az időben való érkezés miatt. Na de a plusz másfél óra és 30 km azért éreztette a hatását. Mindamellett a térdeimen is. Szendvicsek le, tusolás kipipálva, sikerült netet varázsolni a gépemre, úgyhogy elkezdtem feltölteni a képeket. Nagyon-nagyon lassú volt a net. Fél egykor megérkezett Alexandra. CS profilom alapján sokkal magasabbnak, nagyobbnak és idősebbnek nézett engem (nem mondtam neki, hogy én is sokkal magasabbnak képzeltem őt). Szegénykém ő is nagyon fáradt volt, de azért még kettőig elcsevegtünk. Romániából származik, töri a magyart, de valami imádnivaló az akcentusa.

Bár a túrám során többször aludtam tető alatt, de ő volt az első CS vendéglátóm...

Számokban: 157 km – 9,38  óra a nyeregben – 16,3 km/h átlag – 59,9 max

München – Merding mellett valahol

A nap egy fantasztikus reggelivel kezdődött. Még reggel (pontosabban délelőtt) beraktunk pár mosást, így azt meg kellett várni. Megjött a várt levelem is, gyors bevásárlás, de így is csak délután négykor tudtam elindulni. Így tudtam, hogy ma nem érem el Augsburg-ot. Nehezen fogytak a km-ek. De megcsináltam az első ezrest, s ezt megünnepelvén örömtáncba kezdtem:

A szálláskeresés ezúttal hétkor kezdődött! Egy lest szemeltem ki magamnak, mivelhogy eléggé lógott az eső lába. Kényelmesen berendezkedtem magamnak, megvacsoráztam és nekikezdtem a blogírásnak. Amikor is feltűnt a távolban egy vadász. Na mondom – ez pont most akar itt lesekedni?! A lessel egy vonalban középen egy bokorsáv húzódott. Bal oldalán jelent meg a vadász, majd eltünt. Én csak úgy lapítottam. Ekkor, befejezte a szántást a jobb oldali földeken a pasas, majd kiszállt szemügyre venni a másik földet – azt a földet, ami a les mellett húzódott el. S jött felém. Egyre közelebb. Na ki ér ide hamarabb, a vadász vagy ő?!

De szerencsémre egyik sem vett észre (vagy inkább csak nem érdekelte, hogy ott vagyok).  Kezdett sötétedni, így megágyaztam magamnak, s próbáltam aludni...

Számokban: 62 km – 3,37  óra a nyeregben – 16,97 km/h átlag – 44,93 max

München

A kulturálódás napja. A délelőtt a „szokásos” netezéssel kezdődik – tervezgetés, beszélgetések, blogolás (bár sok minden kívülről nem is látszik, de van mit dolgozni az oldalon...). Szóval irány imsét a belváros. Kinéztünk egypár múzeumot, amit meg lehetne nézni. Modern-ra szomjaztam, legyen hát a Pinakothek der Moderne.

Azután kimentünk az Isaa folyó partjára grillezni. Christian már ott volt a barátaival (egy csapatban hokiznak – ahol 2 szlovákiai csávó is játszik), nagynehezen megtaláltuk őket, s csatlakoztunk hozzájuk. Hamarosan megérkeztek Árpádék is (Árpád magyar cserkész volt Sao Paulo-ban!).

Este pedig következett a nagy főzés. Jómagam remekeltem egy toszkán paradicsomlevest valamint spenót helyett mindenféle friss zölddel fűszerezett nokedlit sajtszósszal.

Hajnalig megint netezés, majd lélekben felkészülés a búcsúra, merthogy München volt az egyetlen biztos pont, ami... ami biztos volt.