No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Blog

15. nap; 2011. 05. 28. Szombat

Holzkirchen - München

Ma este Laciéknál Grillparty, de megköszönve a meghívást tovább indulok Claudi-ékhoz. Bő harminc km vár csak rám, de szerencsére a szél is mellettem van, úgyhogy elég magas tempóval indulok útnak. Pár kmen keresztül egy traktor mögötti szélcsendben sikerül repülnöm 40 km/h feletti sebességgel (de sajnos tényleg csak pár km).

München-ben is kezd felfejlődni a biciglis kultúra, de azért strapabíró bicaj kell oda a sok padkázás miatt. Sokat segít nekem a GPS, a városban könnyen eljutok vele bárhová (amennyiben tudom a pontos címet). De néha csak sima térképnek használom. De mire mennék vele, ha nem tudnám tölteni. A Bike2USB remekül helytállt eddig. Szinte állandóan rajta van a helyzetjelzőm, kivéve, ha mobilt töltök. És egyáltalán nem fogja vissza a kereket (ha világítok azt megérzi, de az is csak árnyalatnyi – csupán ha kézzel megpörgetem a kereket, lehet észrevenni).

Claudiék megtalálva. Bicaj a garázsba. Csomagok a szoba közepén. Ismét film-mutogatás, majd tusolás után irány a város. Persze csak miután elfogyasztottuk Christian incsiklandozó lasagne-ját.

A város: Napi turitajegyet vettek, ami majdnem 10 € (ezzel 5 fő bármivel bárhova utazhat egy napig). Bevonatoztunk a központba, ott egy kicsit metróztunk...álljunk csak meg! 5 metróvonal van Münchenben, ami számomra kb. átláthatatlan. Na de nem is próbáltam megfejteni. A központ tele volt turistákkal, vásárlókkal. Lépni alig lehetett. Piacoztunk, sportüzleteztünk aztán kimentünk az Angol Parkba. Mivel nem volt túl meleg, „csak” párszázan voltak kint. Jócskán elfáradtunk estére – kérdezték Clau-ék, hogy akarok-e még valahova menni, de megnyugtattam, hogy bőven van dolgom a neten, én is elfáradtam (ő szegénykám már fáradtan jött ki), úgyhogy haza-tömegközlekedtünk (minő gyünyörű szókapcsolat).

Számokban: 36,56 km – 1,50  óra a nyeregben – 20,0 km/h átlag – 43,69 max

 

14. nap; 2011. 05. 27. Péntek

München (Holzkirchen)

Hétkor ébresztő, nyolckor indulás, kilencre érkezés. Lépcsőházat takaritottunk, 6-ot. Ebből én 5-öt, mert Lacinak el kellett ugrania a többi helyszinre. Időben végeztem, aztán vártam a „főnökömre”. Lb. 2 órát. Nem hivtam, mert tudtam dolgozik... pedig már nagyon azon voltam. A kocsiban mardt ugyanis a palackom és már nagyon éhes voltam. Benne maradt egyébként a nyomkövetőm is :)

Délután érkezett Laci testvére (ill. annak családja) vacsorára. Laci kedvese készítette az előző este már kipróbált finomságot. Meg kell mondjam, a rizottó sokkal jobb volt, mint az étteremben. Aztán alvás. Én ekkor tudtam egy kicsit blogolni, de mivel én is fáradt voltam, viszonylag korán mentünk aludni.

 

13. nap; 2011. 05. 26. Csütörtök

Altöttling mellett valahol – München (Holzkirchen)

Korai lefekvésemnek hála, korán kipattanok a hálózsákból. De sajnos még várnom kell az indulással, mert még minden nedves. Sátor külső hélyazata le, azt rá a bicajra szradni, én meg ezalatt megreggelizhetek. Reggelizés – pakolás... 9 óra előttnagyon nehéz elindulni (már csak a hajnali páralecsapódás miatt is).

Ezen a környéken - a növénytermesztés helyett, a dombok miatt az - állattenyésztés vette át a szerepet: legelők, legelők, legelők... illetve hát ami engem jobban érint – dombok, dombok, dombok. Tegnap este még azon imádkoztam, hogy ne legyen eső. Hát most ezt az esőt hívom vissza. Nagyon meleg van, és természetesen szembe fúj a forró szél. Nehéz nap ez a mai, mert elfogy a vizem. Nem elég nekem a sok 12 %-os emelkedő kutya melegben? Eddig szinte minden faluban akadt ivóvíz-forrás, hát, most egy ideje nincs, minden csak „kein trinkwasser”. Már pont azon voltam, hogy bekopogok valahová, amikor találtam egy kutat. Nincs ráírva semmi, a szemközti bolt meg zárva. Amig kinyit a bolt, megiszom egy kortyot, az talán nem árthat. Mivel éhes is voltam, letelepedtem a hüssön enni. Közben megtudom, hogy a víz nem iható (ekkor már 2 dl volt bennem), de szerencsére a boltba be tudtam jutni, igy fél liter ásványvíz boldog tulajdonosa lettem. Utam során először vagyok kénytelen ivóvizet VENNI. Ezt nem igazán számoltam ám bele a napi 6 €-ba...

Feltöltődve vágok neki a további domboknak, azonban az idő már megenyhült. Pontosabban beborult! Sőt elkezdett szemeregni! Így értem el egy dombon lefelé a 60 km/h-t. Siettem na, a dombnak meg pont a jó felén voltam. Egy benzinkút adott menedéket. Eközben felhivtam a B. Lacit hogy mi a helyzet feléjük, hiszen München mellett lakott, és meghívott magukhoz. Szó-mi-szó, az lett a vége, hogy felajánlotta, hogy kijön értem kocsival. „Na jó – mondom – de én ám nagyon sok cuccal vagyok!” „Hehe, én meg furgonnal!” Elindultam hát, de mire felöltöztem, az eső elállt. Eső cucc le... pár km... őjra esik. Esőcucc fel...párszáz méter...esőcucc le. Na jó, erről ennyit – ma úgyis tető alatt alszom, ázhatok. De szerencsére nem áztam. Viszont olyan jót tett a friss levegő, hogy az addigi siralmas átlagom helyett 25-35 km közötti sebességgel repesztettem. Az úr az autópályával párhuzamosan haladt. Egyszercsak megláttam egy benzinkutat: tökéletes hely a alálkozónak! Hátulról bejutottam. Agip kút volt, és indulásom előtt azt mondták, hogy azon benzinkutakon, lehet ingyenesen netezni. Hát ez már a harmadik kút volt amit kipróbáltam...sikertelenül.

Laci megjött a kocsival, bicaj be, irány haza... azaz előbb vacsorázni! Tökmagolajos rizottó incsiklandozó sült csirkével, kimaradhtatlan spárgával és zöldségekkel...

Este 10 is volt már, mire „haza” kerültünk, és még csak akkor kezdődött a mese. Amíg tusoltam, beraktam az eddig készült videókat. Legalábbis gondoltam, hogy letusolok, de hát én is végignéztem és kommentáltam őket. Beraktuk mosni közben a cuccokat is...így lett egy óra, hogy jó éjszakát kívántunk egymásnak. Természetesen én még fél kettőig neteztem. Pedig tudtam, hogy másnap meló vár rám!

Számokban: 110,64 (+35) km – 6,38 óra a nyeregben – 15,3 km/h átlag – 63,5 max

 

12. nap; 2011. 05. 25. Szerda

Passau – Altöttling mellett valahol

Korai ébredésünknek hála már reggel 7kor úton voltam. Lassan gurultam ki Passau-ból. Hiányozni fog ez a helyes kis városka. Az óváros azért ilyen szép, mert a háború szele elkerülte ezt a részt, így szinte minden eredetiben maradt fent. Augusztusban lesz egy cserkésztalálkozójuk, ha jól emlékszem kb 700 cserkésszel – amire én is hivatalos lettem (végülis egy hét alatt fel tudok ide tekerni:)

Az Inn folyó partján (amely Ausztria és Németország határvonalán folyik) a bicigliút már nincs annyira kiépítve, mint a Dunaparton Passau és Bécs közt (ez a leghíresebb szakasza egyébként a „Donauradweg”-nek). Döngölt út van (mondjuk itt ez azt jelenti, hogy ezen simán lehet menni versenybringával is), ami azért poros, és a láncnak-fogaskerekeknek nem tesz sok jót. Ezért úgy döntöttem, kinézek az országútra. Az Inn folyón nincs hajóközlekedés partján telis-tele madarakkal – csodálatos élővilág! Meglepő módon rengetegen tekertek itt is, gondolom főleg a falvak közelében. Mivelhogy cca. 50 km-en keresztül nem érintettünk települést, csak a „kereszteződésekből” lehetett tudni, hogy a közelben van valami falu. Na de irány az országút. Térképem volt, a feltehetően nem túl forgalmas utakat választottam. Kicsit jobban kellett koncentrálni, merre kell mennem, de viszont így sokkal többet láttam a falvakból. Altöttingnek vettem az irányt (a cserkészek mondták, hogy ott van valami nagyon régi templom, amit érdemes megnéznem). Burghausen helyett választottam ezt, ahol pedig egy nagyon rége kastély maradt fent. Ezt pedig egy CS-es lány ajánlotta. Úgy volt, hogy nála éjszakázom, de sajnos neki az aznap nem volt jó, de valószinűleg nagyon elkeseríthette, hogy nem tudott nekem segíteni, mert egész nap kaptam tőle az sms-eket.

Neuöttlingbe felérve az tűnt fel, hogy minden kis településen van legalább 2-3 templom. El tudjuk akkor képzelni, hány templomtornyot lehet látni egy városban! Na most akkor melyik az (természetesen mikor utánnanéztem a neten kiderült, PONT azt az egyet kihagytam...)

4 óra volt ekkor, így nekiláttam szállást keresni. 5kor már állt a sátor, én meg benne hanyatt dőlve, agyamat teljesen kikapcsolva hallgattam a tücskök ciripelését, madarak csicsergését. Nagyon korán volt még, de a városba már nem volt kedvem visszamenni, így a nagy melegben izzadtam a sátorban :) De jól esett ez a kikapcsolódás!

 

Számokban: 112,56 km – 7 óra a nyeregben – 15,9 km/h átlag – 47,62 max

 

11. nap; 2011. 05. 24. Kedd

Passau

Korán ébredtünk (6:30-kor), mert Klara-nak suliba kellett mennie. Megkaptam a lakáskulcsot, majd elkísért a cserkész-irodába Andrea-hoz. Az irodai gépekről tudtam netezni, gyorsan feltöltöttem pár képet és bejegyzést. Közben Andrea próbált velem kommunikálni, elmagyarázta hogy van ez a német cserkészeknél (4 fő csoport van – katolikusok, evangélikusok talán, fiúk, lányok – ha jól értelmeztem, de a jamboree-k alkalmával egy cserkészcsapatként vannak jelen). Mivel neki sok dolga volt, szerzett nekem egy aranyos idegenvezetőt Ulrike személyében. Azzal kezdtük, hogy felmásztunk a várba, ahonnan beláttuk az egész várost. Közben mesélt és mesélt (próbáltam én is mesélni), s egyre többet megtudtunk egymásról. Na és mielőtt a kedves olvasóba valamiféle kósza gondolat is felmerülne AKÁRMIRŐL, kénytelen leszek gyorsan megfékezni szárnyalni kezdő gondolatait, mivel eme történet azon kanyara nem következik be... (ez több képzavar egy mondatban kérem!)

Szóval ott tartottam hogy megnéztük a várat, aztán visszasétáltunk a városba. Ekkor mutatta meg nekem Rike az eldugott boldog Gizella templomot. Először, mikor mondta, bevallom nem esett le kiről van szó, de aztán megvilágosodtam! Aztán a történet is kerekké vált előttem - de mivel ezt feladtam rejtvényként, hozzászólásban várom a helyes megfejtéseket! /„Giselagrab”/

 

Fél egyre beszéltük meg a találkozót Andreával egy bajor étteremben, úgyhogy még volt egy óránk nézelődni. Lementünk a Duna és az Inn folyó torkolatához. Sétálgattunk a bevásárló utcákon, piacoztunk, majd végre elérkezett az ebédidő, hatalmas adag bajor tálat kaptam mindenféle bajor specialitassal. Hosszas beszélgetés után könnyes búcsút vettünk Rike-től, Andreaval még bevásároltunk (térképet vettem meg vacsorához valót), majd visszamentünk az irodába. Még nézelődtem kicsit a CS-en, aztán mennem kellett, hogy kész kajával várjam Klara-t.

Neki is álltam a kajának (spenótos nokedli sajtszósszal – szinte ugyan-az, mint a tojásos nokedli, csak zöld), de kisebb falakba ütköztem. Nem volt hoghagymanyomója – ez még a kissebbik gond. Nem volt nokedliszaggatója – még ez sem vészes. Viszont én elfelejtettem sajtokat venni... Megvárjam mig hazaér, aztán menjek el, vagy visszaérek mielőtt hazaér? Merthogy csak nekem volt kulcsom. Hát vártam...

Megjött, gyorsan elszaladtam a sajtokért, majd nekiláttam. Először nagylyukú szitán próbálkoztam. Hát siralma, sőt csúnya vége lett. Következő kör: deszkán én szaggatom bele, mint a nagyok. Na így már mindjárt más! Belakmároztunk, elmosogattunk, megvártunk egy havert és mentünk a városba. Társasasjátékokat játszottunk egy kocsmában, de úgy elröpült mellette az idő, hogy csak mikor elindultunk jöttünk rá, hogy éjfél van. Reggel meg ugye megint korán kelés!

Összességében nagyon élvestem az ittlétemet – a nyelvi nehézségek ellenére (bár ha belegondolok, itt az angol/némettel még elboldogulok, de mi lesz majd olaszországban?!). Köszönöm a csajoknak, és ermészetesen a Szlovákiai Magyar Cserkésszövetségnek is, aki felvette a kapcsolatot az itteni cserkészekkel.

 
További cikkeink...
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 4 guests online
Fő támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Támogatók
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés