Nem tudom eldönteni, hogy ez a része-e szebb eddigi utamnak, vagy a Bécs utáni borvidék. Gyönyörűen kanyarog a Duna össze-vissza, lenyűgöző! Reggel még azt hittem, eső lesz, de úgy néz ki az imám meghallgattatott. Sőt, még jól is jött, hogy nem égetett annyira a nap. A szembeszél sem volt annyira vészes. Egy kérdéses pontnál tízóraiztam. Azért volt „kérdéses pont” mert MINDEN biciglis megállt, hogy most akkor merre is van tovább. Itt összeakadtam két őrült némettel. Természetesen őrültségükre csak később derült fény. Jópár km-t tekertünk együtt, közben „beszélgettünk”. Budapestre repültek, aztán onnan tekernek a Duna forrásáig (legalábbis megpróbálnak). EGÉSZ ÚTON pofázott az egyik csávó, de mindenféle ökörségeket – ha éppen nem, akkor fütyörészett. Gondolom fáradt lehetett – én akkor szoktam magam így szórakoztatni. Délben ők meg akartak állni egy sörre. Hívtak engem is, de részben mert nem vagyok túl nagy sörös, meg részben mert nem akartam terhelni a napi 6 €-s keretemet, főleg úgy, hogy tényleg nem vagyok nagy sörös (a LinzFesten meg ittam KETTŐT!), mondtam nekik, hogy én még megyek tovább, mert sietek. Mondjuk tényleg siettem, nem akartam túl későn érkezni. Persze ilyen korai érkezésre én sem számítottam :)
Fél ötkor érkeztem, szivélyes fogadtatás, tusolás, irány bevásáolni. Közben újra találkoztam az „őrült barátaimmal” és elismerően bólogattak, milyen frankó szállásadót találtam magamnak... Főztem is hát neki francia hagymalevest – bár most nem lett az az igazi, mert hiányzott egypás apróság hozzá. Ehhez a leveshez bor is kell, de persze nem az egész palack, így a maradék bor mellett próbáltunk beszélgetni. Jöttek sorba a telefonok, barátnők (mármint a szállásadómhoz), picit kirakatbábunak éreztem magam, de bevallom évleztem :P (miközben e sorokat írom is itt susmutolnak a hátam mögött).
...
Egy sörözöben voltunk, ahol karaoke-party ment. Szerencsére nem hagytam magam annyira leitatni,hogy rávegyenek az éneklésre. Pedig nem adták fel egykönnyen. De mivel Karolinának kora reggel suliba kellett mennie, éjfél elött elköszöntünk és hazaballagtunk.
Számokban: 104,73 km – 5,5 óra a nyeregben – 18,1 km/h átlag – 46,24 max
Reméltem, hogy nem felek korán – de hát ugye a naphal megy elöl, a reményhal meg utoljára... és a napfal felébresztett. Hiába, már átáltam. Viszont kialudtam magam, úgyhogy fogtam magam és nekiálltam reggelizni, közben meg kitalálni, mi legyen. Fél nyolc volt ekkor. Nekiláttam hát a bejegyzések megírásának. Sikerült is 11 körül befejeznem, gyors és laza ebéd, majd irány a városba egy közelebbi free-wifi pontot találni. Egy bevásárlóközpont gyorséttermének eme szolgáltatása teljesen megfelel nekem (de persze be nem ülök, mert A CSERKÉSZ TAKARÉKOS, így vele szembe egy szimpatikus bőr kanapén foglaltam helyet – ami mellesleg egy üvegtető alatt volt, így kellően le is izzadtam). A laza ebédnek köszönhetően a netbook-ommal együtt én is merültem, így irány „haza” feltöltődni. Megfőztem a zöldséglevest, olyan sűrűre, hogy megállt benne a kanál. Részben mert úgy szeretem, na meg mert kell az energia. Megettem hát a zöldéges tésztát (azaz a levest) és elindultam újra a Fest-re. Fogtam a maradék sörömet és ketten kiballagtunk a Dunapartra. A tegnapihoz képest ma kevesebb kommunikációra futotta, de az újbóli éhség miatt (igazából a sör okozta „telítettség” volt az oka), „hazafelé” vettem az irányt...
Vasárnap reggel megvágtam a maradék videót, és elindultam újra a net után. A bevásárlóközpont zárva! Hm... elméletileg a főtéren is kellene lennie. Naná! Ráadásul sokkal gyorsabb, mint az eddigiek (legalábbis úgy éreztem).Videók két részletben felkerültek (délelőtt és délután). Azt kell mondjam, viszonylag utol is értem magam – persze még volna mit csinálnom, de legalább van egy kis nézni és olvasnivaló...
Nézzük akkor végre meg a várost. Meg ugye már olyan régen tekertem. Pöstlingberg-el kezdtem – ez Linz fő ismertetőjele – egy kéttornyú templommal a domb tetején, fantasztikus kilátást nyújtva. Na de az út felfelé sem mindennapi! 300 m szintkülömbség másfél km-en belül. A köves út miatt nem is tudtam feltekerni, mert kipörgött a hátsó. Lefelé meg ha még 10 m-el hosszabb lett volna az út, megolvadtak volna a fékjeim... A dombról le a városba. Hát tényleg csak városnézés lett, mert nem sokat fényképeztem... de nagyon nem is volt mit talán. A főtér és környéke mesés, de a többi tényleg iparváros – persze nagyon szép, sőt, otthoni viszonylathoz képest pöpec!
Most 10 óra, megyek aludni, reggel úgyis korán kelek, s akkor fogok csak összepakolni...
Számokban: 17,0 km – 1,3 óra a nyeregben – 11,9 km/h átlag – 51,45 max
Kora reggel ébredek - 6 körül – a nap ereje nem jut át a fák lombjain, így nedvesen csomagolom össze a sátrat. De nem baj, mert tudom, hogy este már tető lesz a fejem fölött, és a sátrat is meg tudom szárítani. Legkésőbb fél 11-re beszéltük meg a találkozót. Összepakolok: 7 óra. Mindegy, majd lassan megyek, hiszen csak 24 km van előttem...
Bal kéz felől, a Duna túloldalán hatalmas ipari park. Linz a Duna egy nagy kanyarulatában helyezkedik el. Iparváros, mégis Európa egyik legmeghatározóbb kultúrális városa (2009-ben Európa Kulurális Fővárosa). Ráadásul minden évben benne van a legélhetőbb városok listáján az első 10 közt. Rengeteg kiállítóterem, múzeum, látnivaló van itt. Egyik leghíresebb épülete talán az Ars Electronica Center, mely minden este káprázatos fényjátékban úszik. A Lentos Kunstmuseum kortárs művészeti kiállításoknak ad otthont, 2012-re bedig elkészül az új Musictheater a hatalmas Hauptbahnhof mellett. Linz 3 fő részre oszlik: a Duna északi oldalán a domboldalon Pöstlinberg (ahol én is alszok), a Duna déli partján a központ (ahol én is bulizok), s ez alatt, még délebbre Bulgariplatz (ahol nem jártam).
Akárhogy is húzom az időt, fél kilencre már a Ptrinum gimnázium előtt vagyok (ennek az udvarában van a cserkészotthon). Írok Júliának, fél óra várakozás és meg is jelenik hatalmas mosollyal. Gyorsan körbemutatja a „lakást” és már viharzik is a dolgára. A kulcs visszajuttatásáról majd telefonon értekezünk... Evés-ivás-tusolás! Újult erővel veszem nyakamba a várost. A cél: az infopont megtalálása, hogy legyen térképem és programom az aktuális fesztiválról. Majd internetelérhetőség megkeresése – Hauptbahnhof. Infopont ugyan elsőre nem lett meg, de térképet szereztem, netet beüzemeltem, írtam-olvastam. Bevásárlás, mert már olyan éhes voltam, kezdett fájni a fejem. Az árakat még mindig nem szoktam meg, pedig azok csak felfelé fogak kúszni. Beásároltam a 7végére, irány vissza a szállás. Ledőltem egy órára, hogy felkészüljek az éjszakára. Mint utólag kiderült, jól tettem: Mikor neteztem, írtam a CS-en pár magyarul is beszélő embernek, hogy este bulizhatnékom van. Gergely válaszolt is, csak volt nála két CS vendég Bécsből. Koncerttel kezdtem, egyedül. Aztán jött az sms, hogy hol találkozzunk. Elsőre kiszúrtuk egymást, aztán elmentünk a koliba sörért. Mire visszaértünk, már hip-hop banzáj ment, a bécsi párocska meg eltűnt, úgyhogx elkísértem a srácot egy CS találkozóra (uge hogy összejött minden?!). Na ott aztán forogtak az agyamban a fogaskerekek – angol/német mischung... de megérttettem magam...talán :) Jól elszórakoztunk, volt ott minden féle fajta egyén: litván, lengyel, indiai, német meg még ki tudja miféle.
Na de most jön a lényeg! Kiderült, hogy cserkész vagyok. Ekkor kiderült, hogy a körülöttem ülők szinte mind cserkészek. Megtanultam az igazi cserkész-kézfogást, és mire az éneklésre került volna a sor, felvilágosítottam őket, hogy csak egy hetes cserkész vagyok. Így leírva nehéz átadni, de nagy nevetések kerekedtek. Nem is nagyon izgatott bennünket, hogy közben elkezdett estni (aztán végülis belátta az az eső, hogy fölöslegesen próbálkozik, így abba is hagyta).
A bécsi pár megtudta hogy sommelier-ként dolgoztam. Örültek, mert nem láttak még ilyen közelről pohárnokot! Hát...nagy nehezen megértettettem velük, hogy a vörösbor miért vörös, és hogy lehet a vörös szőlőből fehér bort, meg hogy hogyan készül a rosé. (Szegények még nem tudják, hogy majd amikor visszalátogatok Bécsbe, vendégül fognak látni :)
Fél egykor értem „haza”, kicsit enyhítettem a farkaséhségemen (de csak olyannyira, hogy jól aludjak), és már másztam is be a hálózsákomba... aztán ki onnan, mert olyan meleg volt.
Számokban: 23,2 km – 1,3 óra a nyeregben – 15,5 km/h átlag – 34,21 max
Csodás vidéken tekerek: a Duna körül hatalmas dombok tornyosulnak, melyeknek oldalában szőlősorok húzódnak. Nem bírok betelni a látvánnyal, gyönyörű! A falvak is gyönyörűek, némelyik úgy tűnik, mintha megérintette volna őket egy kicsit Toscana (majd amikor odaárek kiderül, igazam volt-e). Elhagyom Melk-et is, ami a következő megállóm lett volna. Innen ha jól számoltam, már csak 100 km Linz. Mivel térképem nincs (mert ugye mindek is az?!) nem tudom, mennyire lehetek valójában. Minden falunál egyébként van infopont, térképpel, információkkal, szépen, érthetően, csak éppen távolságok nincsenek feltüntetve – na meg Linz hiányzik róla. Ki is van táblázva szépen, így addig úgy döntöttem, addig tekerek, amig meg nem tudom, mennyire van Linz. Az ebédem szintén zacskósleves, és most egy kis szárított kukoricakenyérrel (vagy minek nevezzem) teszem izgalmasabbá és laktatóbbá. Hát... pár órára talán elég... de majd ki fog kelleni találni valamit, hogy laktatóbb legyen. Egyébként ha az ember mozog, nem is érzi annyira az éhséget, de amint megáll...uhh!
Viszont én már tekerve is éreztem az éhséget, és alig vártam, hogy egy településre érjek, ahol bevásárolhatok. Az árakhoz még mindig nem vagyok hozzá szokva, figyelnem kell, hogy beleférjek a napi 6 €-ba. A bolt előtt beszélgetésbe elegyedtem egy túrázó párral (apa lánya lehetett, legalábbis nagyon remélem:) A falubéliek is mind nagyon rendesek voltak, akkorákat köszöntek, majd leestem a padról. Feltöltődtem mákos kaláccsal meg egy iszonyat ízű joghurtitallal, pihentem egyet, egyben lenyeltem egy banánt és indultam tovább.
Linz előtt aztán sűrűsödnek a települések, valamint a kerékpárutak is! A 6-os (amelyen én megyek) a 11-es és a 12-es találkozási pontja kicsit megkavart, így csináltam pár plusz km-t. Az estét egy erdőben töltöttem – kicsit talán jobban izgultam, mint az előző este, de végülis egy jót aludtam. Főzni már nem főztem, sőt, a délutáni kaja kibírta mostanáig, így nem is vacsiztam csak egy banánt.
Lefekvés előtt megnéztem a telefonomban, mennyire vagyok a szállásomtól: 24 km. Miért nem néztem meg előbb?! Na mindegy, felhívtam a szállásadomat, megbeszéltük a részleteket, majd megpróbáltam figyelmen kívül hagyni az erdő zaját...
Számokban: 134 km – 7,3 óra a nyeregben – 17,96 km/h átlag – 52,42 max
Reggel bevásárlás, reggelizés, pakolás és indulás. Telefon – visszafordulás! Ott maradtak a ruháim, amiket kimostam az este. Másodszor megyek el a lány mellett, aki valószínűleg a kerékpárút forgalmát méri fel – de talán még kérdőívezik is. Összemosolygunk, s mondom neki, hogy még jövök. Mikor harmadszor megyek, már társasága van. A talált térképem segítségével könnyedén kitalálok a városból (persze párszor nagyon kellett figyelni, hogy most akkor merre is van az arra. Egy ilyen „keresemazutam” alkalmával forgolódtam szinte egyhelyben... a gép megindult... az spd nem engedett... Tomi bukfencezett. Na ez is letudva, remélem több ilyen nem lesz.)
A terv, hogy ma 100 km fölé kell mennem. Persze nem óránként :) Bécset elhagyva egy kis nasi, aztán adjunk neki! Szerencsére hátszelem van, így 25 km/h körül repesztek a „lakókocsimmal”. Nagyon hamar elérem Tulln-n (utitervem szerint a környéken kellett volna sátraznom), pedig még talán 50 km-nél sem tartottam. Attila szobra található a Dunaparton, fénykép, videó és az első „német” nyelvű túrabeszámoló után indultam tovább.
Az út egyébként nagyon jó mindőségű, volt olyan szakasz, ahol teljesen újnak nézett ki, és szinte tükör sima volt! Kremms-ben egy kis-Duna ágban rengeg fiatal pancsikolt. Gondolom a víz alacsony állása miatt elég jól felmelegedett, így a nagy-Dunához képest kifejezetten meleg volt. Sétáltam benne egyet én is. Kicsit körbenéztem a városban is, aztán haladtam tovább, immáron sátorhelyet keresve.
Kerékpárút-építés miatt egyszer csak végszakadt az út – szerencsére pont előtte tankoltam be egy kis faluban vízzel. Szőlőtermelő vidék ez, a szőlősorok végén pedig szintén egy kis-Duna ág folyik. Kiszemeltem magamnak egy helyet, ami nem csak elsőre, de másodszorra is nagyszerűnek bizonyult. Sátorállítás, főzés, (fürdés helyett palackból mosdás, merthogy a vizet egy szakadék választotta el tőlem), képek gépre másolása, alvás – már este 8kor! Már most nagyon meleg volt az este, de aztán az éjjel elkelt a 0°C konfortú hálózsák...
Számokban: 108,7 km – 5,5 óra a nyeregben – 18,36 km/h átlag – 33,63 max
