No Flash Player :(
Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Blog

Ráadás, második hét 2011.08.24-28.

There are no translations available.

Szóval ott tartottunk, hogy kedden éjszaka Aradon a Wine Princes borászatában állítottunk sátrat (újabb 108 km után). Sajnos már nagyon későn érkeztünk meg, így a borozás elmaradt... volna, hacsak nem találok egy másik fotóalbumot, ami az ellenkezőjét bizonyítja :) Eszerint mégiscsak kipukkant egy palack ;) A twitter bejegyzésből meg tudjuk, hogy előző este Lénával beszélgettünk hajnalig, itt meg ugyebár akkor a borozás (jó, egy palackkal csak na). Viszont az előbb említett fotóalbum bizonyítja azt is, hogy megvolt az első beavatás is! Marika valószínűleg napszúrást kapott. Egyből be is ugrott a kép, amint Arad főterén pihenünk és locsoljuk a "jányt" (innen még 30 km egy forgalmas főúton a borászat).

Másnap a Marosparton vadkempingeztünk. Persze volt izgalom napközben is: "Lehel elszaladt egy nénivel hagymáért meg kenyérért a szalonnához. De ennek mar 5 perce. Kezdünk aggódni... :)" Másnap: "Este a szalonnázás jól sikerült: mindenkinek rémálmai voltak - főleg Marikának, ettől pedig Lehelnek... Szokás szerint "kipihentük" magunkat" - állt a twitter bejegyzésben. Bővebben: Az éjszakát ugyebár  a szabad ég alatt töltöttük. Marikának ki kellett mennie szükségre, de máshogy nem tudott, csak úgy, hogy átlépett Lehel felett, aki erre felriad, kipattant a hálózsákból, s ráordított a Marikára, hogy "Vváááá!!!". Ő persze meg erre vissza még hangosabban hogy "Áááá!!!", mire Lehel vissza, hogy "Ááááá!!!".

A következő éjszakai szálláshely megtalálása is nehezebb dió volt. Ránkesteledett, s eléggé lakott volt már a folyópart. Egy szélső utca végén próbálkoztunk, azonban rengeteg kóbor kutya volt, ezért megpróbálkoztunk: becsöngettünk az első, szimpatikusnak tűnő házhoz, hogy aludhassunk kint az udvarban. Az idősebb úr gondolkodás nélkül beengedett, sőt, még a nyári konyháját is felajánlotta. A magyart is törte némileg, pedig ezen a vidéken nagyon nem számítottunk rá. Leheléknek majdnem könnybe lábadt a szeme amikor: Mivel a bácsi családja épp kirándult, ő ezidőre kihozott a gyermekotthonból egy kislányt nyaralni, aki kérdezte tőle, hogy "papa, kik ezek". Ő szemrebbenés nélkül azt válaszolta: "a barátaim..." (nem akarok magyarázkodni, csak segíteni, hogy éreztessem a súlyát - egy román ember, egy vadidegen magyar emberre azt mondja, hogy a barátja).

Itt már azonban az öcsém, Balázs is kezdett lábadozni, másnap aztán kijött rajta is a felkészületlenség eredménye. "Marikat tegnapelőtt avattuk: napszúrást kaphatott. Az éjjel a Balázsunk volt soron. Még kicsit lábadozik, de most mar mindenki igazi túrabringás." Ilyen éjszaka után próbáltunk meg aztán tovább haladni a tikkasztó augusztusi hőségben. Hát, sok mindent láttam már, de olyat még nem, hogy egy embert csak a teste visz előre, ő maga nem tudom hol járt, de a szemei fennakadva, bőre hófehér, s úgy teker. Ott nyomban megálljt parancsoltunk s a már learatott búzamezőn vertünk sátrat.

27-én már nagyon közel voltunk Marosvásárhelyhez, itt vadkempingeztünk Lehelék barátaik társaságában. Ezek az utolsó éjszakák már nem igazán az alvásról szóltak...

28-án aztán "Megjött a kísérőcsapat, egy kocsmában várjuk a megfelelő szelet az induláshoz. Próbáljuk felvenni tempót a sörivásban. Lehetetlen." Pontban délre aztán megérkezett Lehel és Előd is (ők közel másfél éves út után) ezen útjuk végéhez...

Maga az útibeszámoló ugyan véget ért, de a történetek még nem, van még jópár szaftos sztori a tarsolyomban, szóval ne menjetek messzire ;)

 

Ráadás, első hét 2011.08.18-23.

There are no translations available.

Mielőtt nagyon mélyen belemennék a három hónap után történő hazaérkezés körüli gondolatok papírra vetésébe, folytatom az elmaradt blogolást a levezető túrámról. Ugyanis, ahogy korábban már írtam, mivel Előd és Lehel hazakísértek, úgy illik, hogy én is hazakísérem őket. Megtehettem, mivel nem fizetetlen szabadságon voltam, hanem (a főnökség javaslatára) felmondtam.

A továbbindulás után az alábbi bejegyzést írtam:

Ráadás

"Hazaértem...

...és már tovább is indultam. Bár a blogolásban nem sikerült magam utolérni. De ami késik nem múlik! Amint hazaértem Erdélyből, feltöltöm az elmaradt bejegyzéseket. Most viszont a jelen élményekről fogok írni.

Akik követnek ismerik a sztorit: Nápolyban találkoztam Előddel és Lehellel, a két Európacsavargóval. Úgy döntöttek, hazakísérnek engem. És ugyebár ezek után úgy való, hogy én is hazakísérjem őket... Hamarosan indulunk Budapestről, ahová még csütörtök éjszaka érkeztünk. Azóta találkoztunk sok baráttal, nagyokat ettünk-ittunk, keveset aludtunk.

Most pakolunk (még egy kicsit eszünk) aztán indulunk!"

Ez a hét a naplóm szerint így nézett ki:

Aug.14-én, vasárnap megérkeztünk Kürtre, másnap pihentünk, kedden strandröplabdáztunk (meg Zumbáztunk :P ), szerdán métáztunk (ahol Előd kegyetlenül meghúzta a lábát) este meg Keszin voltunk kerti partyn, s csütörtökön, aug. 18-án EGYKOR indultunk Pestre, ahová Cserika szintén elkísért. 120 km tekerés után fél-tizenkettőkor érkeztünk meg a szállásra, de ebben volt egy két órás gödi látogatás (kaja, pia). No meg persze naplementés Dunában fürdés is volt Visegráddal szemben. Másnap látogatás ismerősöknél, aug. 20-án tüzijátéklesés, s aug. 21-én, vasárnap mér csapattunk is egy bő száz kilométert.

Hétfőn már csatlakozott az öcsém és a Marika is, s együtt tekertünk Orosházára (108 km) Lénához a kerékpáros hobóhoz, hogy a nem mindennapi történeteivel kápráztasson el bennünket a nem mindennapi csávó.

Kedden már Aradon a Wine Princes borászatában állítottunk sátrat (újabb 108 km után). Sajnos már nagyon későn érkeztünk meg, így a borozás elmaradt :P

 

93. nap; 2011.08.14. vasárnap

There are no translations available.

Párkány - Dobogókő - Kürt

A nagyon kései (ami már inkább korai) lefekvés ellenére korán ébredtünk. Persze hogy korán, hiszen a szabad ég alatt alvás egyik hátránya, hogy szemedbe süt a nap. Node: nekünk a forgatókönyv szerint délután háromra kell beérnem a főtérre Majer István szobrához. Kürtön ezen a hétvégén voltak a falunapok. Mit  csináljunk addig, hiszen "csak" 25 km választ el Kürttől. "Tekerjünk fel Dobogókőre!" hangzik el a megoldás Bujna Zoli szájából. "Végülis... úgysem tekertünk meg másztunk még eleget :P " Elindultunk hát felfelé felmálházva...

Párkányban a sétálóutcára beszéltük meg a találkozót, de mikor tekerek át a hídon, látom, hogy ott gyülekeznek a volt kompkikötő parkolójában. A delegáció több tucat rokonból és ismerősből állt. Ezalatt Lehelék még felnéztek a Bazilika kupolájába. Nem vártuk meg őket, elindultunk, mert tudtuk, hogy majd utolérnek. Köbölkút előtt mer együtt is volt a csapat. Ott még megálltunk egy Kofolára, csatlakozott hozzánk a Béci bácsi és gurultunk Kürtre.

A kürti bekütőútnál már a tűzoltók is vártak, hogy ők zárják a sort és védjék az egyre növekedő bringás csapatot. A bennem zajló érzésekről majd egy külön bejegyzésben írok, ez most legyen csak egy sima eseményszerű visszaemlékezés. Fantasztikus fogadtatásban volt részem, gyors villáminterjúk a templom előtt, majd kezdődött a szentmise, majd utána egy Hajnalvádnor koncert, mely alatt az öcsém által összeválogatott képek forogtak az elmúlt három hónapról. Ezután egy nyilvános interjút készített velünk a Kriszta, majd Uragan koncert volt. A koncert után pedig a cserkészcsapattal félrevonultunk egy zártkörű, ámde részben nyilvános cserkésztábortűzre (most akkor ezt vajon érti valaki?! :P ). S most kapaszkodj meg Kedves Olvasó: nem otthon aludtunk, hanem kint bivakoltunk a többiekkel...

Maga a Majer István Emléktúra első felvonása ugyan ezen a napon véget ért, de még a második felvonás előtt volt egy ráadás. Erről is, illetve még többet mesélek még a hazaérkezésől az elkövetkezendőkben. Köszönöm még egyszer mindenkinek (de legfőképp Danczi Mónikának a nagyszerű program szervezését).

Számokban: 73,17km – 4h44' a nyeregben – 15,44 km/h átlag – 61,65max

 

92. nap; 2011.08.13. szombat

There are no translations available.

Csorna - Párkány

Hihetetlen tempót vettünk fel, aminek (na meg a korán kelésnek) köszönhetően délben Komáromban tekerünk a Bujna Zolival. Mikor gurulunk fel a hídra, Zoli kérdezi: "Amúgy összesen te mennyinél tartasz?" "Nem tudom, de megnézem: 6.666 km!!!" Náluk ebédelünk, nem mást, mint spagettit. Előtte való napokban a Bartos család is azzal lepett meg, ill. az azelőtti napon is pont azt főztünk magunknak. Miközben majszoljuk, Zoli fejéhez csap: "Basszus, hiszen ti hónapok óta ezen éltek nem?!" "Rá se ránts barátom, holnap otthon vagyunk!"

Ebéd után megmutatjuk Elődnek és Lehelnek az Európa udvart mondván: "Látjátok, mi a francnak szenvedtetek annyit, itt van minden egy helyen..." Komáromból igazából haza is tekerhettem volna, de Esztergomot vettük uticélul, hiszen itt van Majer István eltemetve, s azt meglátogatva kezdtem a túrát, hát úgy is fejezem be. Lehel egy elgondolkodott pillanatában pont a legnagyobb árokba (sáncba, ahogy ők mondják) hajtott bele. De nem is ez volt a legnagyobb sztori. Karván megálltunk egy Kofolára, ahol nyilván ültek helyi erők is. Nem tudjuk, miről folyt a diskurzus, de egyszer csak az egyik fennhangon kimondta az igazságot, ami azóta körünkben szállóigévé vált: "Hiába gyerekek, két ember, négy kiló húsból... ku*va jó kaját tud csinálni!"

Este Párkányba aztán lejött egy kürti delegáció, édesanyám hozott mindenféle finomságokat, többiek meg jöttek megbeszélni a másnapi hazaérkezés és nyilvános interjú menetét, majd egyszer csak a srácok már nem bírták tovább és félrerángattak: Nyakonöntöttek ásványvízzel, mondván: "No, ez volt a mi megbeszélésünk!" Az ezután hangzottakat is örökre megjegyeztem: "Ne izéjjé, igyá!"

Aznap, 25 km-re otthonról, Párkányban, a valamikori kompkikötőben bivakoltunk.

Számokban: 135,50km – 6h20' a nyeregben – 21,31 km/h átlag – 39,29max

 

91. nap; 2011.08.12. péntek

There are no translations available.

Szentgotthárd - Csorna

A mai Twitter üzenetek:
10:50-kor: "Köszönjük szépen a Bartos családnak a páratlan vendéglátást, a "hazai" ízeket, az előadás megszervezését. A reggelünk defekttel indul. Hurrá!"
17:15-kor: "100 km-t toltunk le megállás nélkül. Most ebédelünk, aztán megyünk tovább, minél közelebb Győrhöz."

Szóval a defekt: a srácok gumijai már olyannyira lekoptak (főleg Lehelnek), hogy már itt-ott kilátszik a belső kevlárszál, ami a defektmentességet hivatott biztosítani. Amennyiben a Twitter üzenetek a valós időpontot jelölik, (de lehet - 1 óra különbség van mondjuk, de akkor is) látszik, hogy elég későn keltünk útra. Ami nyilván érthető. Viszont kellőképpen fel is töltődtünk ahhoz, hogy megemeljük a tempót. Nem is szólt a mai nap másról, csak a "csapatásról". Így Erika mára szánt üzenetével tudok csak érdemi információt csempészni ebbe a bejegyzésbe:

"Amikor elérjük a céljainkat, nem az a jutalom, amit kapunk, hanem az, amivé közben válunk." /Andrew Matthews/ (bár van ahol Lao-Ce-nak tulajdonítják).

Számokban: 139,04km – 6h34' a nyeregben – 21,14 km/h átlag – 35,12max

 
More Articles...
Visitors
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

We have: 1 guests online
General Sponsors
Banner
Banner
Banner
Banner
Sponsors
Banner
Banner
Banner
Banner
Banner
Banner
Banner
Banner
Banner
Banner