Šibenik - Biograd na Moru

Utolsó előtti napunk a tengerparton. Kihasználjuk, és igyekszünk sokat fürödni, ezért lassan is haladunk. A napi limitem továbbra is 6 EUR, s ezt itt is csak úgy tudjuk tartani, ha magunknak főzünk. Ezt egy épülő (valószínűleg) bevásárlóközpontban tettük meg nem messze egy "mekitől", ahová netezni mentünk: szervezni a hazaérkezést, és a hazautat, útvonalat. Az építkezés nagyon poros volt, a "meki" pedig frissen takarított. Hát... az emlékezetembe égett a takarítónő tekintete.

Egyébként még nem is meséltem, hogy volt nálam egy másik napló, amit Cserika készített: minden napra volt bele írva egy mottó. Igyekeztem nem előre olvasni, és az elején általában este olvastam el, nem reggel, de aztán a vége felé átálltam a reggeli olvasásra, hátha előre kapok valami jelet, és nem utólag kell belátnom: ez pont a mai napra illett.

Erre a napra pl. ezt írta:
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében. /Kurt Diemberger/

Számokban: 60,06km – 3h22' a nyeregben – 17,82 km/h átlag – 44,51max

Split - Šibenik

"Ma is folyt vér,de most Lehelé. Elődnek a teje folyt el, nekem meg a hasam folyik. Szép esténk van. Egyébként egész nap szembeszél volt." - írtam a Twitteren, de a részletekre így tíz év után nem emlékszem, a fényképek sem sokat segítenek. Arra emlékszem, amikor Előd az árokba hajtott s vérzett a tenyere. Valószínűleg valami hasonló történhetett Lehellel. Elődnek szerintem a táskájába kifolyt a tej, én meg... hát... sok volt a dinnye na. Nevetsz-nevetsz, de próbáld csak ki tekerni összeszorított farpofával, merthogy a srácoknál volt a papír, no meg némi előny...

Egyébként a hosszabbik, de a tengerparton futó útvonalat használtuk, annak ellenére, hogy úgy számoltuk, legalább napi 100 km-t kell menjünk, hogy hazaérjünk. Ehhez képest az előző napokban mindig 100 alatt voltunk. Ráadásul már napok óta kavarog bennem (nem, nem a dinnye, hanem) a felismerés, hogy már csak napok kérdése, és befejeződik, véget ér egy életre szóló kaland...

Számokban: 81,79km – 5h00' a nyeregben – 16,31 km/h átlag – 46,24max

80. nap; 2011.08.01. hétfő
Zaostrog - Split

"Split. 80 napja úton. Holnap lehet elhagyjuk a tengert. Uticél: a plitvicei tavak. A hegyek és a hőség kegyetlenül őrlik az embert..." írtam éjjel a Twitter bejegyzésemben. A táj továbbra is lenyűgöző, de nemrégiben belépett a képbe egy következő ingerfaktor. Az előző nap szellemében folytattuk a mai napot (mármint a csajok tekintetében). Pl. mikor megálltunk a tízórai szünetre egy benzinkútnál, a zsebpénzért szélvédőket mosó lányok épp jöttek újratölteni a kannáikat. Előd odasettenkedett hozzájuk, mutogatta, hogy spricceljenek le bennünket. Nem merték, vagy nem értették, ezért kikapta a kezükből a slagot s lespriccelt bennünket. A csajoknak ez tetszett, szóval ők is kaptak belőle. Na, ez meg a sofőröknek tetszett! De kijött a főnök! Ránk nézet, és elismerően bólintott ill. "lájkolt" bennünket. :D

Ma kifejezetten sokat pancsikoltunk a tengerben. Splitben aztán találkoztunk egy világkerülő sráccal, akinél volt egy kis zászló s annyi nyelven volt ráírva, hogy "Helló világ", ahány országban már járt. Később kiderült egyébként, hogy ő is találkozott azzal a két fiatal Belga sráccal, akikkel pár napja összefutottunk. Hát nem kicsi a világ?!

Számokban: 105,48km – 6h21' a nyeregben – 16,58 km/h átlag – 56,19max

Dubravica - Zaostrog

A mai naphoz olyan jegyzetek vannak írva a naplómba, mint pl.:
"Nincs üzlet, csak drága;
egész nap nem eszünk;
este fürdés, főzés,
csajok, magyarok"

S akkor most ezt lefordítom, jó? ;) De kezdem az elején. Tegnap este ugyebár összeverődött több különböző kerékpártúra. Viszont mi ellentétes irányba mentünk, szóval könnyes búcsút vettünk, hátszelet kívántunk, majd tovább gurultunk. A mai nap elején ugyan többet érintettük a tengerpartot, de inkább toltuk neki, hogy haladjunk és estére ütemeztük be a fürdést. Volt dupla határátlépésünk is - egy nagyon rövidke szakaszra (cca. 10-14 km) átléptünk Bosznia-Hercegovinába. Megittunk egy sört (szerintünk jól átvertek az árával) aztán tekertünk tovább. Egyébként nem tudom bevállalnánk-e kocsival ezt az utat a határon való sorakozás miatt, hiszen több kilométeres sorok voltak.

Este aztán visszaértünk konkrétan a tenger partjára, s egy forgalmas strand mellett kezdtünk el főzőcskézni. Én főztem, Lehel sétált, Előd kiült a tengerpartra. Egyszer csak mellépattant két csaj: "Szia, ki vagy, honnan vagy, mit csinálsz, hová mész, miért, hogyan, meg minden..." Csak úgy bombázták a kérdésekkel, egyszer egyik, másszor a másik. Aztán... amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan eltűntek. Na de nem ők voltak a magyarok!

Előttünk ezalatt jöttek mentek az emberek, volt aki hozzánk szólt, volt aki csak magában tett megjegyzést ránk. Egy magyar család, odaköszönt, hogy "jó étvágyat", mi meg vissza, hogy köszönjük. Ja, persze, hiszen még mindig ott díszelgett a kis zászlócska a bringám elején. Röviden elbeszélgettünk, ki honnan jött, hová megy, aztán elbúcsúztunk. Egyszer csak, jönnek vissza két nagy szatyorral - mindenféle pékáru és gyümölcsök. Mondták, hogy ugyan mikor itt beszélgettünk is nagy dolognak tartották az utunkat, de amikor visszaértek a szállásra fogták fel, hogy hát mi (vagyis hát Előd és Lehel) már több, mint EGY ÉVE úton voltak!!! Hát ezért hoztak nekünk egy kis frissítőt. Ezúton is köszönjük!

Számokban: 104,18km – 6h21' a nyeregben – 16,41 km/h átlag – 66,76max