...igen tudom, elmaradtam a blogírással. De megpróbálom.

Augusztus 14-én sikeresen hazaérkeztünk. Nagyszerű fogadtatásban volt részünk, sokan elkísértek, szép volt a program... jó volt hazaérkezni. (részletes bejegyzés később)

A pihenőnapjaink focival, röpivel, zumbábal (!) és métával teltek. Csütörtökön indultunk Pestre. 18-án, a tervezett délelőtti indulást sikerült délután kettőig csúsztatni. Még párkányban megálltunk a Mihálko-éknál, aztán beletapostunk. A váci oldalon mentünk, ami annyit jelent, hogy Szob előtt kicsit offroad kellett menjünk. Áttoltuk a bicajokat a vasúti hídon, majd gurultunk lefelé a hatos úton. Úsztunk egyet a Dunában, majd este fél 8-ra megérkeztünk Gödre Józsiékhoz (szintén Erdélyiek). Pálinka, kaja dögivel...

Este 10-kor sikerült rászednünk magunkat a továbbhaladásra. Izgalmas volt az út a fővárosba sötéttel. Jó tempót nyomtunk, olyannyira, hogy még egymásba is mentünk egyszer...(részletek titkosak)

Éjfélre értünk Ágotáékhoz. Az elkövetkezendő pár napot náluk töltjük: találkozás a rég nem látott ismerősökkel, buli buli hátán. 20-án a program ugyebár adott volt.

21-én ismét délben sikerült csak elindulnunk. Megálltunk Sanyinál, hogy vegyek egy új USB2Bike kütyüt, aztán elgurultunk Árpiék szüleihez, akik sajnos nem voltak otthon. Ezután már kint is voltunk a fővárosból, és hasítottuk a szelet. 110 km várt ránk Szolnokig, úgyhogy ami belefért. Sikerült sötétedés előtt elérnünk Szolnokot, és még sátrat is állítani.

22-én 11-re van megbeszélve a találkozó az öcsémmel és Marikával. Sajnos a vonatra nem tehették fel a cangát, igy egy kicsit késnek. Addig játszadozunk Erikától kapott fejtörős ajándékainkkal. Miután megérkeznek azonnal indulunk is, mivel aznapra is várt ránk egy 100-as. Léna látott vendégül bennünket.

(folyamatosan bővül)

Nagyon-nagyon-nagyon meleg van!!! Arad után vagyunk, a déli sziesztát intézzük éppen...

A pesti hosszú-hétvége után (ahol természetesen szintén nem sikerült megpihenni). Vasárnap délben sikerült csak elindulnunk.  Szolnok volt az uticél, ahol aztán másnap az öcsém és Marika csatlakozott hozzánk. Onnan Orosháza felé vettük az irányt Lénához. Az éjfélig tartó beszélgetés után (beszélgetés = pálinkázás) pihentünk egy nagyot, majd indultunk Aradra, a Wine Princes borászathoz. Helyi idő szerint este kilencre sikerült is beérnünk (a hat óra helyett). Rengeteg energiát vesz ki belőlünk a nap! És mindamellett napi 100 km felett teljesítünk! Bár most már kicsit enyhítünk a tempón, márcsak azért is, mert megjöttek a dombok...

Hazaértem...

...és már tovább is indultam. Bár a blogolásban nem sikerült magam utolérni. De ami késik nem múlik! Amint hazaértem Erdélyből, feltöltöm az elmaradt bejegyzéseket. Most viszont a jelen élményekről fogok írni.

Akik követnek ismerik a sztorit: Nápolyban találkoztam Előddel és Lehellel, a két Európacsavargóval. Úgy döntöttek, hazakísérnek engem. És ugyebár ezek után úgy való, hogy én is hazakísérjem őket... Hamarosan indulunk Budapestről, ahová még csütörtök éjszaka érkeztünk. Azóta találkoztunk sok baráttal, nagyokat ettünk-ittunk, keveset aludtunk.

Most pakolunk (még egy kicsit eszünk) aztán indulunk!

Tropea – Réggio di Calábria

A mai nap dupla ünnep lesz. Két hónapja vagyok úton, és a negyedik ezresem is elérem. Illetve hát a csizma orrát. Hőség és dombok még mindig. Sőt délben már éhes voltam, de nem találtam megfelelő helyet. Települések is ritkábban vannak a hegyek miatt, pedig vízre is szükségem lenne...

Ha éhes az ember, könnyebben ideges lesz. Pedig én nem vagyok az az idegeskedő tipus (bár ha kajáról van szó...), de az ilyen helyzetek azért őrlik az embert: fizikailag is gyengébb vagy, az emelkedők pedig csak nem fogynak.

Persze jóllakottan mindjárt másképp látod a dolgokat, na de amikor délután eléred a csúcsot, és onnan mér csak ereszkedsz lefelé!!! Akár a „reset” gomb, elfelejted az addigi szenvedést, teljesen feltölt, és csak mosolyogsz a világra...

Beértem Reggio elővárosába. Az út ugyan olyan forgalmas, mint Nápolyban. Két pasas mutogat nekem valamit – úgy értelmezem, hogy ebementem eg egyirányúba. Sebaj, első kereszteződésben lemegyek.Az utak minősége minősíthetetlen: egy „ugratónál” kiesik az egyik vizes palackom. Visszakecmergek érte, és megyek tovább. Elhaladok egy épülpő benzinkút mellett, aminek a háta mögött jó kis helyem lenne, de sajnos még haladnom kell. Viszont a boltba betérek, hogy legyen vacsim és reggelim. Kijövet a pakiláskor észreveszem, hogy hiányzik az egyik papucsom. Na neee... azért visszamegyek, mert az kell! De hol hagytam el vajon? Útközben szoktam kontrolálni, de nem tudok visszaemlékezni. Mikor a palackot elhagytam vajon megvolt? Remélem ott lesz és nem messzebb. Mindegy, haladjunk visszafelé ugyan azon az útvonalon... esteleg még ahol mutogattak. Na de az azért már messzebb van.

De végülis ott volt. A plusz 10 km, és az időveszteség miatt mégiscsak a kiszemelt benzinkúton alszom. A tánc forgatása is holnapra marad...

Számokban: 115,15 km – 7h32’ a nyeregben – 15,27 km/h átlag – 57,73 max