Blog
10. nap; 2011. 05. 23. HétfőLinz – Passau Nem tudom eldönteni, hogy ez a része-e szebb eddigi utamnak, vagy a Bécs utáni borvidék. Gyönyörűen kanyarog a Duna össze-vissza, lenyűgöző! Reggel még azt hittem, eső lesz, de úgy néz ki az imám meghallgattatott. Sőt, még jól is jött, hogy nem égetett annyira a nap. A szembeszél sem volt annyira vészes. Egy kérdéses pontnál tízóraiztam. Azért volt „kérdéses pont” mert MINDEN biciglis megállt, hogy most akkor merre is van tovább. Itt összeakadtam két őrült némettel. Természetesen őrültségükre csak később derült fény. Jópár km-t tekertünk együtt, közben „beszélgettünk”. Budapestre repültek, aztán onnan tekernek a Duna forrásáig (legalábbis megpróbálnak). EGÉSZ ÚTON pofázott az egyik csávó, de mindenféle ökörségeket – ha éppen nem, akkor fütyörészett. Gondolom fáradt lehetett – én akkor szoktam magam így szórakoztatni. Délben ők meg akartak állni egy sörre. Hívtak engem is, de részben mert nem vagyok túl nagy sörös, meg részben mert nem akartam terhelni a napi 6 €-s keretemet, főleg úgy, hogy tényleg nem vagyok nagy sörös (a LinzFesten meg ittam KETTŐT!), mondtam nekik, hogy én még megyek tovább, mert sietek. Mondjuk tényleg siettem, nem akartam túl későn érkezni. Persze ilyen korai érkezésre én sem számítottam :)
Fél ötkor érkeztem, szivélyes fogadtatás, tusolás, irány bevásáolni. Közben újra találkoztam az „őrült barátaimmal” és elismerően bólogattak, milyen frankó szállásadót találtam magamnak... Főztem is hát neki francia hagymalevest – bár most nem lett az az igazi, mert hiányzott egypás apróság hozzá. Ehhez a leveshez bor is kell, de persze nem az egész palack, így a maradék bor mellett próbáltunk beszélgetni. Jöttek sorba a telefonok, barátnők (mármint a szállásadómhoz), picit kirakatbábunak éreztem magam, de bevallom évleztem :P (miközben e sorokat írom is itt susmutolnak a hátam mögött). ... Egy sörözöben voltunk, ahol karaoke-party ment. Szerencsére nem hagytam magam annyira leitatni,hogy rávegyenek az éneklésre. Pedig nem adták fel egykönnyen. De mivel Karolinának kora reggel suliba kellett mennie, éjfél elött elköszöntünk és hazaballagtunk. Számokban: 104,73 km – 5,5 óra a nyeregben – 18,1 km/h átlag – 46,24 max |
Kimaradt jelenetekAz elsö hét csemegéi:
Pöstlinberg2011. 05. 22. Linz
8-9. nap; 2011. 05. 21-22. szombat-vasárnapLinz Reméltem, hogy nem felek korán – de hát ugye a naphal megy elöl, a reményhal meg utoljára... és a napfal felébresztett. Hiába, már átáltam. Viszont kialudtam magam, úgyhogy fogtam magam és nekiálltam reggelizni, közben meg kitalálni, mi legyen. Fél nyolc volt ekkor. Nekiláttam hát a bejegyzések megírásának. Sikerült is 11 körül befejeznem, gyors és laza ebéd, majd irány a városba egy közelebbi free-wifi pontot találni. Egy bevásárlóközpont gyorséttermének eme szolgáltatása teljesen megfelel nekem (de persze be nem ülök, mert A CSERKÉSZ TAKARÉKOS, így vele szembe egy szimpatikus bőr kanapén foglaltam helyet – ami mellesleg egy üvegtető alatt volt, így kellően le is izzadtam). A laza ebédnek köszönhetően a netbook-ommal együtt én is merültem, így irány „haza” feltöltődni. Megfőztem a zöldséglevest, olyan sűrűre, hogy megállt benne a kanál. Részben mert úgy szeretem, na meg mert kell az energia. Megettem hát a zöldéges tésztát (azaz a levest) és elindultam újra a Fest-re. Fogtam a maradék sörömet és ketten kiballagtunk a Dunapartra. A tegnapihoz képest ma kevesebb kommunikációra futotta, de az újbóli éhség miatt (igazából a sör okozta „telítettség” volt az oka), „hazafelé” vettem az irányt...
Vasárnap reggel megvágtam a maradék videót, és elindultam újra a net után. A bevásárlóközpont zárva! Hm... elméletileg a főtéren is kellene lennie. Naná! Ráadásul sokkal gyorsabb, mint az eddigiek (legalábbis úgy éreztem).Videók két részletben felkerültek (délelőtt és délután). Azt kell mondjam, viszonylag utol is értem magam – persze még volna mit csinálnom, de legalább van egy kis nézni és olvasnivaló...
Nézzük akkor végre meg a várost. Meg ugye már olyan régen tekertem. Pöstlingberg-el kezdtem – ez Linz fő ismertetőjele – egy kéttornyú templommal a domb tetején, fantasztikus kilátást nyújtva. Na de az út felfelé sem mindennapi! 300 m szintkülömbség másfél km-en belül. A köves út miatt nem is tudtam feltekerni, mert kipörgött a hátsó. Lefelé meg ha még 10 m-el hosszabb lett volna az út, megolvadtak volna a fékjeim... A dombról le a városba. Hát tényleg csak városnézés lett, mert nem sokat fényképeztem... de nagyon nem is volt mit talán. A főtér és környéke mesés, de a többi tényleg iparváros – persze nagyon szép, sőt, otthoni viszonylathoz képest pöpec! Most 10 óra, megyek aludni, reggel úgyis korán kelek, s akkor fogok csak összepakolni... Számokban: 17,0 km – 1,3 óra a nyeregben – 11,9 km/h átlag – 51,45 max Bevásároltam Linz-ben2011. 05. 19. Linz
|
